EmeskeRemeke

Ha a hegy nem megy Mohamedhez…

Nemrég készítettem egy babajátékot a KONTRASZTOK sorozat első elemeként, csak úgy, saját szórakozásra.

Eddig ezek a fafigurák két kis fakocsiban pihentek, azonban a falapok már nem férnek bele a kocsikba, így valamilyen tároló alkalmatosságot kellett nekik találni. Papírdoboz, cipősdoboz számtalan van itthon, de azok élettartama valami oknál fogva a gyerekszobában igencsak rövid. Így valami strapabíróbb megoldást kellett találni.

Mivel többféle színes és egyszínű anyag van jelenleg itthon, de nem találtam közöttük olyat, amiből el tudtam volna képzelni ezeknek a figuráknak egy zsákocskát, gondoltam, festek magamnak olyat, amilyet szeretnék. Ehhez első körben számba vettem, milyen textilfestékek vannak itthon. Sárgát, zöldet, fehéret, feketét és szürkét találtam. A választék nem valami bő, de a jelen ötlethez épp elég.

Leszabtam a számomra megfelelő méretű anyagdarabot és kiválasztottam néhány fafigurát, amit a mintához szeretnék majd használni.

Most nem a körberajzolós és aztán kifestős módszert alkalmaztam az anyagdarab dekorálására, hanem nyomdáztam: a fafigurák egyik oldalát befestettem textilfestékkel, majd rányomtam az anyagra. Így nem lettek a figurák olyan egyöntetűek, de nem is szerettem volna, hogy olyan legyen. Mivel a textilfestékek vízbázisúak, könnyen le is tudtam mosni a figurákról.

Hagytam egy éjszakát száradni, majd másnap magas hőfokon átvasaltam. A vasalás után pedig megvarrtam belőle a zsákocskát.

Tehát, ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez – tartja a mondás. Vagy: ha nincs itthon olyan anyagod, amit elképzeltél, fess magadnak!

Super40

Minden Wall-E-val kezdődött. Pontosabban egy Lego Wall-E-val.

 

 

Egyik kedvenc animációs filmjeink közé tartozik a kis robot története, ezért, mikor karácsony környékén megláttam a Lego Store-ban, azonnal beleszerettem, és persze azonnal jött is az ötlet hozzá, hogy nála tökéletesebb 40. születésnapi ajándék nem is létezik. A többi ötlet pedig már hozta egymást.

40. Szép kerek szám. Életközép, mondják sokan. Én a 30-at is nehezen éltem meg, ezért a 40-be alig merek belegondolni. Még szerencse, hogy addig még van jó pár év…

De lehet belőle csinálni Super40-et is. Például így:

A Wall-e és ez a Super40 lett végül az alapja egy 40. születésnapnak. Az alapgondolat tehát a következő volt: játék és retro.

Játék. Soha nincs késő játszani, játékra mindig van idő, az élet egy játék, játékkal gyorsabban telik az idő. Ilyen és ehhez hasonló okosságok jutottak eszembe, mikor a játékokat terveztem, készítettem a nagy napra. Mivel a baráti körben szinte mindenki már gyerekes, így az örök és megunhatatlan Scrabble-ön kívül (azért készülten Jengaval, Pentagoval, Betűtoronnyal és Blokus-szal is) a fiatalabb korosztályra is gondolni kellett. Számukra kültéri játékokat gondoltam ki: ugróiskola, társasjáték, kugli, célbadobás. Természetesen mindegyiket próbáltam úgy kialakítani, hogy egy kis újrahasznosítás is legyen benne.

A kuglihoz kiürült pet palackokat használtam fel. Kiöblítve vizet töltöttem a különböző méretű flakonokba, amit ételfestékkel színeztem meg. Majd keményre fújtam egy kisebb labdát, és készen is volt a játék. (Sajnos a nagy sietségben kép nem készült a palackkugliról, de az ötlet INNEN elleshető.)

A célbadobóshoz a régóta halmozódó fém dobozokat használtam fel. Mindegyik dobozt különböző színű kartonnal vontam be, majd a 40-hez valahogyan kapcsolódó számokat ragasztottam rá. A gyerekek kis labdákkal és frizbivel próbálták leütni a dobozokat.

Mivel szép és száraz időnek ígérkezett, így a járdára rajzoltam egy társasjátékot is. A bábukhoz köveket használtam, amelyeket előtte akrill festékkel festettem be. A dobókocka egy nagy fakocka lett, aminek minden oldalát más-más színűre festettük Manóval, majd rápingáltuk a pöttyöket is.

És persze az ugróiskola, egy Super40-es végcéllal.

A játék rész ezzel ki is lett pipálva. Következhetett a retro vonal.

Itt most kicsit magyarázkodnék. Talán pejoratív tartalma van annak a szónak, hogy “retro”. A jelen szituációban pedig talán méginkább. A jelen szituációra pedig azt értem, hogy egy alig 30-as a már 40-est retronak nevezi. Nem, szó sincs erről. Számomra a retro valami múltbélit jelent, jelen esetben a Super40 szülinapot tekintve pedig a múltbéli jó dolgok egyvelegét. Mint a játék például. Ugyanis tudva azt, hogy a Super40 szülinap résztvevői nyaranta egész álló nap rúgták a bőrt, telente pedig naphosszat kártyáztak, úgy gondolom, a játék elengedhetetlen tartozéka egy ilyen eseménynek.

Magát a Super40-est ismerve pedig talán annyi megosztható a tisztelt olvasóval, hogy minden egyes születésnapi bulin gyerekként, fiatalként ott volt. Ez lett a retro vonal alapja. Meginterjúvolva Őt arra voltam kíváncsi, hogy a születésnapi bulikon mi volt általában a menü. “Szendvics, kekszszalámi és dobostorta” – jött a válasz. Az első két tételnek nagyon megörültem: mi sem egyszerűbb, mint elkészíteni néhány szendvicset és összeállítani egy kekszszalámit. Tökéletes elfoglaltság a Super40 szülinap miatt izgatott hétéves számára.

A kekszszalámihoz anyukám ősrégi receptjét használtam (végtelen variációja megtalálható ITT), a szendvicseket illetően pedig rábíztam magam az emlékeimre: párizsi, kolbász, tojás, savanyú uborka, piros arany, sajt. Tényleg retros lett.

A dobostorta viszont fejtörtést okozott. Számomra ez a sütemény egy műalkotás, amit sokadszori elkészítésre tud valaki igazán dobostortásra megalkotni. Nekem erre most nem volt időm, így keresni kezdtem valamilyen alternatív megoldást. A megoldás a Főzni egyszerű! blogon jött velem szembe egy pohárdesszert formájában (recept ITT). Mondanom sem kell, a végeredmény mennyei lett és igencsak hamar vált fényképezhetetlenné, úgyhogy mindenkit csak arra próbálok sarkallni, hogy próbálja ki: nagyon egyszerű elkészíteni, a végeredmény pedig nagyon finom lesz!

Mindezt pedig egy kis retro csomaggal próbáltam megfejelni: dunakavics, francia drazsé, golyórágó, krumplicukor, túró rudi, tejkaramella – a Super40-es gyerekkorát végigkísérő édességek.

Azt hiszem, mindent összevetve tényleg szuper lett ez a 40. születésnap!

Kontrasztok 1.

Két napja szabok s varrok. Így ma úgy döntöttem, hogy egy kis pihenőt tartva festek egy kicsit.

Manó évekkel ezelőtt kapott egy kedves barátnőmtől két fakocsit telis-tele fafigurákkal. Heteken keresztül rótta a kilométereket a lakásban hol ezt, hol azt a kocsit húzva, a figuraszállítmányt hol a lakás egyik, hol a másik sarkában ki- és bepakolva. Imádta.

Aztán persze kinőtt ebből a játékból (is). Elajándékozni nem akartuk, mivel minőségi fajáték, így felkerült a polcra porosodni. Egészen a mai napig. Ugyanis ezeket a figurákat felhasználva alkottam ma meg első babajátékomat.

A kisbabák először csak foltokat látnak, fokozatosan tökéletesedik látásuk. Kb. 30-40 cm-re látnak, és a kontrasztos tárgyakat kedvelik. Ebből kiindulva készítettem el a KONTRASZTOK babajáték sorozat első darabját, ezt az árnyjátékot. De ne rohanjunk annyira előre!

A napokban érkezett meg az alapanyag ehhez a játékhoz, pontosabban kis falapocskák.

A fafigurákból kiválasztottam 15 darabot.

A figurákat rárajzoltam a falapokra.

Ezt követően mindegyik figurát fekete akrilfestékkel festettem ki.

Tökéletes kikapcsolódás volt az elmúlt napok szabás-varrása után. Nagyon szerettem készíteni!

KONTRASZTOK – folyt. köv.

Szemfény

​”Csillagom…”,  “szemem fénye…” – számtalanszor hallottam a nagyszüleimtől ezeket a megszólításokat. És nem mézesmázosan, agyondédelgetve, hanem a legtermészetesebb hangjukon szólva. Mert ők mindig így szólítottak. Ezek a szavak jutottak eszembe, amikor készítettem életem első kristály fülbevalóit.
 
 
Szeretem az ékszereket. Mivel nyakláncot nem tudok hordani, így gyűrűt és fülbevalót viselek, persze mindig mást. Több alkalommal készítettem is magamnak, de eddig csak horgolt formában.
Évekkel ezelőtt kaptam egy doboz kristályt. Számtalanszor nekiálltam, hogy készítek valamit belőlük, de valahogy soha nem sikerült olyat kitalálnom, amihez illenének.
Nemrég kezembe került nagymamám imádságos könyve. Belelapozva jutottak eszembe hívó szavai. Ez adva az ötletet született meg a Szemfény fülbevaló sorozat. Mindegyik más, van egyszerűbb és van színesebb, kisebb, nagyobb cseppek, rombuszok, kristályok.
Bennük az Anyák napjához tartozó szeretettel…
 
(A fülbevalókról további képek és információk ITT érhetőek el!)

Már megijedtem…

Három nappal ezelőtt Manóval az iskolába indulva hatalmas hóhullásba keveredtünk. A 15 km-es útszakaszon folyamatosan haladtunk a napsütésből a havas esőn át a nagy hópelyheket szóró felhők felé. Mire az iskolába értünk az amúgyis fehér autónk már igazi hóembernek nézett ki. Mintha kimaradt volna két évszak és ismét beköszöntött volna a tél.

Ezt az érzést tetézte a Pinterest oldalam is.

Szeretek inspirálódni a különböző alkotók oldalait böngészve. A külföldiek közül a kedvencem Mollie Makes oldala, Louise Kelly blogja, a hazaiak közül szeretem Levendulalány kreációit, évek óta követem a Horgolj és köss velünk! lányok horgolmányait, legújabb kedvencem pedig Edina, az Ötletmozsár alkotója. Mindezek mellett a legeslegjobban a Pinteresten szeretek nézelődni. Számomra az a gyűjtemény olyan, mint egy igazi, kora nyári piac: tele színnel, ízzel, élménnyel, hatással, inspirációval.

De három nappal ezelőtt megijedtem. A kinti szürke-fehér, színtelen időjárás igencsak borússá tette a kedvem, ezért gondoltam, bóklászom egy kicsit a színek és inspirációk kavalkádjában, ahol a következőkbe botlottam:

Remélem, nem csak nekem szembetűnő a pinek között a rengeteg karácsonyi alkotás, ami ijedelmemet keltette. Április közepén, másfél héttel május 1. előtt nemcsak az időjárás, hanem még kedvenc oldalam is játszik velem?! Ez felháborító! És a helyzet azóta is változatlan. Pedig még véletlenül sem keresgéltem karácsonyi inspirációkat az elmúlt fél évben.

De az is megfordult a fejemben, látva, hogy csak nem javul az időjárás, hogy tudhat valamit a Pinterest: lehet itt az ideje készülődni karácsonyra?!

Sajt és virág

Minden ezzel a virágtartóval kezdődött…

Amit Apukám készített tavaly ősszel. Mivel elég későn, majdnem tél elején került végre a neki szánt helyre, így eredeti rendeltetését nem tudtam kipróbálni, vagyis virágdíszt nem kapott. Viszont a hosszú tél alatt megedződött, valamint én is átláttam, hogy csak úgy, egyszerűen ráhelyezni néhány virágcserepet nem lehet. Ugyanis eléggé szeles helyen élünk, amiből adódóan hetente cserélhetném a virágokat és kaspóikat az állványon. De valami megoldást találnom kellett!

Karácsony óta pakolgattam az egyik ajándék csomagolóanyagát: két sajtládácskát. Kidobni sajnáltam, mivel tudtam, hogy valamire még fel fogom használni őket.

A jó idő beköszöntével  az udvar derűsebbé tételén ténykedve gondoltam egyet: virágtartók lesznek a sajtládácskákból, amelyeket sziloplaszttal fogok az állványra rögzíteni, hogy biztosan ne fújja le őket a szél.

Azonban mivel a ládák alapanyaga nyers és kezeletlen, valamivel le kell kezelni, hogy az időjárás viszontagságainak ellenálljanak. De ha már lekezelem őket, akkor illene dekorálni is valamivel. Átfesteni nem akartam, mivel természetességükben sokkal jobban tetszenek.

Néhány hónappal ezelőtt egy gyermekfoglalkozásra készülve kipróbáltam a transzferálást. A Pentart transzfer oldatát használtam hozzá, de kevés sikerrel. Egy illusztrációt szerettem volna fa puzzle-ra transzferálni. Az eredmény borzalmas lett. Akkor el is ment a kedvem ettől a módszertől, pedig annyi jópofa ötletet láttam ezzel a technikával kivitelezve. Azonban a transzfer oldatot nem dobtam ki, várta az újrapróbálkozás lehetőségét.

Mint említettem, a ládákat nem akartam lefesteni, ezért kitaláltam, hogy transzferálással fogom őket díszíteni. Mivel eleve virágot tervezek tenni beléjük, így a virágos díszítést elvetettem. Maradt a szöveg. Végül ezekre esett a választásom:

A Pentart blogján található videó segítségével ismét nekiláttam.

Mivel a ládákat nem festettem le, ezért a szálak futása mentén kissé elmosódott a felirat, ami szerintem még egyedibbé teszi őket.

Miután a ládák minden oldalára felvittem a szöveget, három rétegben lelakkoztam kívül-belül mindkettőt. Ehhez Sadolin lakkot használtam. Bár azt írja rajta, hogy parkettalakk, biztos, hogy kültéren is megállja a helyét.

Hogy még tartósabbak és strapabíróbbak legyenek, legvégül kibéleltem a ládákat egy-egy nylon darabbal, amit rajzszöggel rögzítettem a belsejükbe.

És voilà! El is készült a két virágláda. Már csak a tényleges jó idő kell megérkezzen, hogy végre virágba borulhassanak…

Újjáéledő könyvlapok

Ha valaki megkérdezi, mivel foglalkozom, két dolgot mondok: tanár vagyok és könyvtáros. Immár 10. éve. És ez igencsak meghatároz mindenféle szempontból. Ez vagyok én: tanár és könyvtáros. Persze többek között és sok más mellett…

Számomra a tanárságot és a könyvtárosságot egy dolog minden szempontból összeköti. Ez pedig nem más, mint a KÖNYV. Ez nem azt jelenti, hogy hivatásomnál fogva például nagy könyvgyűjtő lennék. Épp ellenkezőleg! Saját könyvtáram nem nagy, de annál értékesebb. És miért is kellene átlagon felüli dokumentumszámmal rendelkezzen?! Hiszen könyvtárosként tudom mit hol keressek, bárhol, mindenhol, valamint emellett tudok szelektálni is az engem megtaláló információk között. És ez így van jól!

Azonban egy ideje nemcsak információhordozóként és munkám elengedhetetlen eszközeként gondolok a könyvre, hanem alapanyagként is. Ha őszinték akarunk lenni magunkhoz, egy könyv élete eléggé véges. Főképp akkor, ha nem valami könyvkülönlegesség. De van élete a vég után is! Méghozzá nem is akármilyen! Annyi lehetőség van egyetlen könyvlapban, hogy felsorolni sem lehet. Elég ha csak különböző kreatív kereső felületeken, honlapokon bóklászva rákeresünk a “könyvlap”, vagy “régi könyvlap” címszavakra és máris számtalan újra- és felhasználási ötletet találunk kezdve a különböző kollázsoktól, montázsoktól egészen a dekorációs elemekig. Egy-egy kézműves foglalkozás alkalmával magam is számtalan ilyen ötletet kipróbáltam (lásd ITT, ITT, vagy ITT).

Mindezek mellett van három olyan könyv- és könyvlap felhasználási mód, ami nagyon közel áll hozzám, amit már számtalanszor csináltam és még mindig nem untam meg, hiszen még annyi lehetőség van bennük.

Az egyik ilyen a könyvlapokkal való díszítés, dekorálás. Legutóbb három cipősdoboz kelt új életre könyvlapok által.

A cipősdobozok könyvlapokkal és csomagolópapírral való bevonása nagyon egyszerű, hiszen csak megfelelő ragasztó és papír kell hozzá. Ezen dobozokhoz decupage ragasztót és ragasztólakkot használtam, valamint könyvlapokat és egyszerű háztartási csomagolópapírt, valamint megpróbáltam feldobni egy kis csipkével és néhány gombbal.  Az eredmény pedig önmagáért beszél. Igazi vintage stílusú tárolók!

A könyvlappal nemcsak dekorálhatunk, hanem használati tárgyként is újraértelmezhetjük. Például poháralátétként!

Pár éve újrafelfedeztem magamnak a horgolást. A poháralátétek kapcsán pedig ezt ötvöztem a papírral, mégpedig úgy, hogy a kör alakúra vágott könyvlapok széleit előbb kilyukasztva körbehorgoltam, legvégül pedig lakkal lefújva tettem vízhatlanná őket.

Mindkét könyvlap-újjáélesztésről még több fénykép és információ ITT található.

A fentiekben azt írtam, hogy három könyv- és könyvlapfelhasználási mód áll hozzám most igencsak közel. Viszont most csak kettőt mutatnék meg. A harmadik megérdemel egy teljes, önálló bejegyzést, amit hamarosan közzéteszek. Addigis, kellemes könyvlapozást!

Nagyon tavasz!

“Még 3 hét van húsvétig. Az pont elég a készülődésre” – mondta tegnap a szomszéd néni. Nem mertem neki mondani, nehogy kellemetlenül érezze magát, hogy én már január végén nekifogtam egy kicsit a tervezgetésnek, majd pedig különböző tavaszköszöntő, húsvétoló díszek készítésének.

Január 25-én a közösségi oldalamon az alábbi képet tettem közzé a következő mondat kíséretében: “Be kell valljam, egy kicsit várom a tavaszt. De csak egy nagyon kicsit. Mert ez a zúzmarás, havas, fagyos -10 is tetszik. De a műhelyben már valami tavaszváró készül. Részletek hamarosan…

Igen, már vártam egy kicsit a tavaszt. Ezért is örültem, amikor a helyi piacon végre megjelent a tulipán. Igaz, üvegházi, de már szép, élénk színű. Igazi tavaszhozó.

Azokban a napokban került a kezembe Petrás Anna mintagyűjteménye, amelyben keresztmetszetet ad a Galga-menti hímzésekről. Napokon keresztül olvastam, bújtam, inspirálódtam belőle, sőt, még álmomban is mintákat rajzoltam.

Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve rajzoltam két tojás sablont, majd az éppen megérkező filcekből pedig kivágtam a tojásokat, ezt követően pedig nekiláttam a drukkolásnak és a hímzésnek. Nagyon sok órát töltöttem el a tojások (valamint készültek tulipánok is) elkészítésével, mindegyikbe külön örömem telt, mivel próbáltam minden darabra más-más mintát hímezni. Egy kis tavaszhozó munka volt a január végi és februári napokban. És lám, meg is érkezett a tavasz!

(A tojásokkal kapcsolatban (méretek, ár, szállítás stb.) bővebben ITT lehet tájékozódni!)

Kokárda

Kokárda. “Kör alakú, fodros szélű (nemzetszínű) jelvény vagy szalagcsokor” – írja a Magyar Értelmező Kéziszótár. A hagyomány szerint az első piros-fehér-zöld kokárdát Petőfi Sándor felesége, Szendrey Júlia készítette azzal az ugyancsak nemzetiszín főkötővel együtt, amelyet saját magának készített március 13-án. Petőfi naplójában így emlékezik erre: “Míg én az egyik asztalnál a nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának.” (Petőfi naplója, Pest, március 17. 1848.)

„A francia forradalomban (1789) használták a nemzeti színű szalagból készített tricolort. Magyarországon, minthogy a márciusi ifjak mindent tőlük tanultak, a tricolort is tőlük vették át. A kokárdát a forradalmárfeleségek készítették. Petőfiét Szendrey Júlia hímezte piros, fehér és zöld színű gyöngyökből, a mintát Egressy Gábor fia, Egressy Ákos szerint a nővérétől, Egressy Eteltől vette.” (Ratzky Rita Petőfi-kutató nyilatkozata) Ezt a kokárdát, vagy legalábbis egy hasonlót őriznek a Magyar Nemzeti Múzeumban.

mnm.hu

Mióta eszemet tudom, március 15-én büszkén viselem a kokárdát. Nemrég pedig úgy döntöttem, hogy saját elképzelés alapján is készíteni fogok néhányat.

Mivel mostanában mindenféle szempontból behálózzák a gondolataimat a Galga-menti hímzések, így ismét ezekből inspirálódva alkottam meg kokárdacsokromat. Jelenleg ezek az első próbálkozások, de van még a tarsolyomban néhány ötlet a kokárda és a Galga-menti hímzés házasságát tekintve.

(A háttérben a piroshungary saját kezűleg is elkészíthető wc-papír guriga babái láthatóak.)

A kokárdákról részletesebben (rendelés, ár stb.) ITT lehet tájékozódni.

“Én utálom a nőket…”

Manó ezen mondatával kezdtünk neki nemrég egy kis közös tevékenykedéshez. Épp Levendulalány oldalát böngésztük azon morfondírozva, mit is készítsünk el a rengeteg ötlet közül, amikor eszembe ötlött, hogy hamarosan nőnap, készítsünk valamit az osztálytársaknak és tanítónéniknek erre a napra.

Be kell valljam, nagyon sokáig egy felesleges “ünnepnek” tartottam a nemzetközi nőnapot, amit nőként ráadásul nekem is mosolyogva el kell szenvedni: virágok, puszik, “figyelmességek”, amik soha nem tetszettek, amiket soha nem akartam. Azonban mióta 3 férfi határozza meg a mindennapjaim, igenis elvárom, hogy ünnepeljenek, hogy ezen a napon valamilyen figyelmességgel ismerjék el női mivoltom.

De mielőtt Manóval való kreatívkodásunk eredményét megmutatnám, tekintsünk egy kicsit a múltba. 1857. március 8-án New Yorkban 40 ezer textil- és konfekcióipari munkásnő sztrájkolt a béregyenlőségért és munkaidő csökkentésért. Erre emlékezve 1910 augusztusában Koppenhágában Clara Zetkin javaslatára elhatározták, hogy NEMZETKÖZI NŐNAPot tartanak. Magyarországon 1914. március 8-án Ladányi Szeréna volt a nemzetközi nőnap első szónoka. Ezen időponttól ünnepeljük ezt a napot hazánkban is. (Forrás: http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/nemzetkozi_nonap)

Bálint-nap óta nem tudok elszakadni a szívecskéktől. A Kisszíves esemény óta esténként még készítettem néhány szívecskét, amelyeket most Manóval fel is használtunk. Ugyanis ezek lettek a nőnapi figyelmességek alapjai.

Minden virág számára 2 levelet rajzoltam egy lapra, amelyeket Manó kiszínezett.

Azt hiszem, ezek a levelek önmagukért beszélnek, bemutatva Manót: ő tényleg egy ilyen színes egyéniség! Mikor felvázoltam neki, mit is készítünk, a következő mondattal fordult hozzám: “Ugye, tudod, hogy nem lesznek csak zöldek a levelek?!” Őszintén szólva, meg sem fordult a fejemben, hogy ilyet, vagy bármit is kérjek tőle a levelek kiszínezését illetően. Elvégre az ő osztálytársai, tanítói számára készülnek ezek a virágok.

A levelek kiszínezése után különböző cikkcakk ollókkal kivágtuk a leveleket.

Majd Manó kiválasztotta a szíveket.

Ezeket ragasztópisztollyal rögzítettük egy-egy hurkapálcára.

Ezután egy-egy levél hátoldalát papírragasztóval bekentük, majd közepükre illesztettük a szívecskés hurkapálcát, legvégül pedig ráillesztettük a másik levélrészt.

Miután a hurkapálcák mentén kicsit megnyomkodtuk a leveleket, készen is lettek a kisszínes szívvirágok.

 

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!