EmeskeRemeke

#műanyagmentesjúlius

Csatlakozva a #műanyagmentesjúlius kihíváshoz/felhíváshoz nemrég készítettem néhány bevásárlózsákot, amibe egy-egy bevásárláskor könnyedén bele lehet tenni a gyümölcsöket, zöldségeket, pékárut stb. (Elérhetőek ITT.)

Azonban a pékárukat tekintve kicsit elbizonytalanodtam, megtorpantam. Mert míg a zöldségeket, gyümölcsöket vagy betesszük a hűtőbe, vagy azonnal elfogyasszuk, addig egy vekni kenyér, kiflik, zsemlék, péksütemények akár több napig is áll(hat)nak, míg elfogyasztásra kerülnek. És mibe tesszük őket, hogy meg ne száradjanak? Műanyag zacskókba!

Ezzel a rossz szokásunkkal akartam végleg leszámolni és a hálós/tüllös zsákok mellett készítettem néhány olyat, amit bátran lehet használni pékáru tárolására. Ezeket teszteltem az elmúlt héten.

Mielőtt még bárki nekem esne, mondván, hogy ez is műanyag alapú, két dolgot szeretnék elmondani.
1. Manapság igen sokan használnak pl. mosipelust. Azonban azt kevesen tudják, hogy a mosipelusokban is ugyanúgy van egy műanyag réteg, ami a vízhatlanságot biztosítja. Ezt a PULnak nevezett anyaggal érik el. A PUL 100%-ban poliészter kötött kelme, alulról vékony poliuretán réteggel bevont textil.
2. Mi nagyon szeretjük a JóKenyér pékárukat. Aki már járt JóKenyér boltban, tudja, hogy papírtasakokat használnak, minden egyes péksüteményt külön tasakba tesznek, amiatt, hogy a pénztárnál könnyebben átláthassák, ki mit vásárol. Ezeket a papírtasakokat is szerettem volna kiváltani az általam készített zsákocskákkal.

És miután kimagyaráztam a bizonyítványom, írnék pár szót arról, mennyire váltak be ezek a tárolók.

A képen látható péksüteményeket a gödöllői JóKenyérben vettem. Az elárusítók minden akadékoskodás nélkül beletették nekem ezekbe a pékárut.
A stanglikat és csokis süteményeket egy nyári napon vásároltam. A jó melegnek köszönhetően mire hazaértünk, a csoki szépen beleolvadt a zsákocskába, de nem foltozott össze semmit. Miután elfogyasztásra kerültek, a zsákokat egyszerűen egy nedve ronggyal kitöröltem.
Az utolsó stanglit a vásárlást követő 5 napon ettük meg. Se kiszáradva, se megpenészedve nem volt.

Amitől tartottam:
a zsákokat vinylből készítettem. Aki dolgozott már ilyen anyaggal tudja, hogy van egy jellegzetes szaga. Féltem, hogy bár többször áttöröltem az anyagot, a pékáru átveszi ezt a szagot. Nos, sem a stanglik, péksütemények ízén, sem a szagukon nem volt érezhető semmi különös.

Nekünk bevált ez a tárolási módszer, de mindenképp készítek PUL anyagból zsákokat, csomagolókat és azokról is beszámolok hamarosan.

Boldog mkn-t!

Év elején nemcsak a szekrényeimet rendszerezem, hanem a különböző adathordozókon, felhőn tárolt dokumentumaimat is átvizsgálom, a felesleges file-okat törlöm. Mivel szeretek rövidítéseket, mozaikszavakat használni a mappák, könyvtárak neveiként, így gyakran okoz fejtörést, hová és hogyan mentettem el bizonyos dolgokat. És persze azon is sokszor elgondolkodom, vajon mit menthettem el mondjuk “mkn” néven. Mert persze az idő sürgetése miatt minél hamarabb szeretnék végezni ezzel a szanálással is, egy dokumentum megnyitása pedig értékes pillanatokat vesz el a munkából, főleg akkor, ha egy teljesen értelmetlen, felesleges file megnyílására várok.

mkn_1, mkn_2, mkn_3… És még folytathatnám a sort annak a temérdek, mindenféle formátumban lementett file-nak, amit legutoljára hagytam a mai file-tisztogatás alkalmával. Már jojózott a szemem a sok képtől, szövegtől, ábrától, amit sikerült átnéznem és végül a kukába dobva több gigányi helyet felszabadítanom, de még ott volt ez a rengeteg anyag. Épp az első file-ra kattintottam, amikor Mogyi úgy gondolta, teljesítette a napi alvásadagot. Így az év eleji rendrakás egyelőre abbamaradt…

Azonban továbbra is azon gondolkodtam, mit takarhat az “mkn” rövidítés.

A délután a szokásos családmenedzseléssel zajlott, beiktatva egy gyors könyvtári látogatást. Közben persze be-beugrott az “mkn”. Épp a 3. elvivendő könyvet emeltem le a polcról, amikor beugrott: mkn, azaz Magyar kultúra napja. Ami épp ma van! Teljes megdicsőüléssel az arcomon mentem a kiválasztott könyvekkel a kölcsönzőpulthoz. S bár csak egy könyvért ugrottam be (a Varázsos évekért), hárommal távoztam. Három teljesen más témájúval. Szélesebb az érdeklődési köröm nem is lehetne…

Hát, boldog Magyar kultúra napját mindenkinek! Boldog mkn-t!

Ui. Menjen mindenki könyvtárba!

Vannak azok a kérések…

…amelyek többet érdemelnek, mint egy fénykép a közösségi oldalon.

Miért? Mert új kihívást jelentenek. Mert olyan személy kéri, aki közel áll az emberhez, ezáltal a kérése is fontosabbá válik, így az ember önkéntelenül is sokkal jobban figyel a kivitelezésre.

“Emese, nagyon tetszik nekem az a batyu amit varrtál. Csinálsz nekem egyet?” – írta egy reggel nekem ez a kedves ismerős. S mire is gondolt?

Erre a dinós tárolókára.

Az anyag kiválasztása után a következő eszmefuttatás zajlott még közöttünk:
Én: – Mekkora méretű legyen? Mekkora fér el még a táskádban?
Ismerős: – Mekkora legyen? Egy gyerek is belefér a táskámba… Tudod, egy női táska…

Hát, így született ez a női táskába illő kis mindenes tárolóka.

Színeim 2018-ban

Év elején ellepték az instagramot a színesebbnél színesebb pöttykombinációk. Eleinte átsiklottam rajtuk. Aztán mikor PanyiZsuzsinál, pontosabban a MákGubó oldalán is megjelentek a pöttyök, mellette egy kis leírással, muszáj volt nekem is kipróbálnom!

A yearofcolour.com oldal szerint az elmúlt évben “használt”, az oldalamon feltűnt színek ezek voltak:

Az oldalon játszadozhatunk is a színeinkkel. Így készítettem egy olyan pöttyösszeállítást, amely középpontjában a kedvenc színem s annak árnyalatai vannak:

De a szemnek kellemes a szivárvány összeállítás is:

Hogyan készült? – Kontrasztok marokcsörgő – leírás

 Mivel az előző bejegyzésben bemutatott marokcsörgők nagyon nagy sikernek örvendenek és többen kérték készítésének a leírását, gondoltam, ezt az új évet a minta közzétételével kezdem.

A marokcsörgők készítéséhez 100 % pamut, mercerizált catania fonalat használok, 50 g-os, kb. 125 m-es kiszerelést. Horgolásához 2-es horgolótűt választottam a szorosabb, egységesebb kivitelezés érdekében, hiszen nem szeretném, hogy a tömőanyag kikandikáljon a csörgőkből.

Hozzávalók:
– fonal
– horgolótű
– sorjelölő
– tömőanyag
– műanyag dobozka
– csörgők

Rövidítések:
K – kör
MK – mágikus kör
RP – rövidpálca

Leírás:
K1 – MK, 6 RP, a MK-t szorosra húzzuk (6 szem)
K2 – 2 RP minden egyes szembe (12 szem)
K3 – *RP, 2 RP a következő szembe* ismételd 6x (18 szem)
K4 – *RP, RP, 2 RP a következő szembe* ismételd 6x (24 szem)
K5 – *RP, RP, RP, 2 RP a következő szembe* ismételd 6x (30 szem)
K6-K11 (vagy K6-12 – attól függően ki mennyire szorosan horgol) – RP minden szembe
K12 – *RP, RP, RP, 2 szemet egy RP-val lehorgolunk* ismételd 6x
K13 – *RP, RP, 2 szemet egy RP-val lehorgolunk* ismételd 6x
K14 – *RP, 2 szemet egy RP-val lehorgolunk* ismételd 6x
K15 – a szemeket kettesével egy RP-val lehorgoljuk
Eldolgozzuk a szálat.
A csörgős dobozkát a 12. körnél helyezzük bele.
Nagyon sok színkombinációban meghorgolhatjuk, hamar elkészül és egy apró gyerkőcnek nagy örömet lehet vele okozni.

 

Kontrasztok 3.

Miután Mogyi megszületett, két hetet töltöttünk a Margit Kórház Fejlődésneurológia Osztályán, ahol a gyógypedagógus a babák figyelmét egy kontrasztos négyzethálós lappal próbálta felkelteni.

Hazatérve a kórházból, keresgélni kezdtem ilyen kontrasztos lapok után. Így találtam rá a Babák könyvtára sorozatra, amelyben a fekete-fehér kontrasztos tárgyaktól a fókuszos lapozókig sok mindent lehet használni.

Azonban nemcsak könyvet, lapozót szerettem volna Mogyinak, hanem kontrasztos játékokat is. Nagyon sok keresgélés után a Babyberry és Barátai showroomban találtam néhány kontrasztos darabot, azonban ezek a babadolgok inkább dekoráiós anyagok voltak. Ekkor döntöttem úgy, hogy készíteni fogok néhány babajátékot.

Az Ikea játékot már mutattam (olvasható ITT). Mellette készült néhány csörgő is. Természetesen ezeket is horgoltam, antiallergén tömőanyaggal tömtem ki őket, kellemes hangú csörgőkkel, a marokcsörgők dobozkáit pedig meggymagokkal töltöttem meg. Igyekeztem minél “színesebbre” varázsolni őket, így minden kis csörgő egyedi mintával készült.

Bár Mogyi már 16 hónapos, a mai napig nagyon szereti ezeket a kis játékokat, élvezi, ahogy mindegyik másképpen szól, de leginkább az tetszik neki, hogy apró kezében elférnek.

 

Ikeahack – mondtam, hogy lesz még!

Otthonunkban nem sok bútordarab származik az Ikeaból. Mivel Szabi asztalos, megvan a véleménye a lapra szerelt bútorokból. Így nálunk az ikeaság kimerül néhány polcban.

Én, személy szerint, magát a skandináv stílust letisztultsága és egyszerűsége miatt szeretem. Nagyon jó inspirációs anyag egy-egy Ikea katalógus, de az egyedit, az egyszerit én is jobban előnyben részesítem. Ezért próbálom a saját ízlésem szerint egyediesíteni a tömegtermékeket. Pl. egy Ikea párnahuzatot. Vagy mást. Mondjuk egy babajátékot.

Mogyi pár hónapos volt, amikor egy kedves ismerősnél megláttam ezt, az Ikeaban baba tornaszerként megtalálható játékot. Azonnal beleszerettem. Ugyanis minden fajátékot nagyon szeretek. Természetesek. Eleve más a tapintásuk, másképp lehet velük játszani, és nem utolsó sorban, elnyűhetetlenek.

Miután összecsavaroztam és felállítottam a saját példányunkat ebből a babajátékból, azonnal megláttam benne a lehetőségeket az újragondolásra!

Mivel mostanában babajátékokat horgolgatok, gondoltam, ilyenekkel dobnám fel ezt a játékot is.

Mivel a kisbabák eleinte az éles kontúrú, kontrasztos  látnivalókat szívesebben nézik (forrás: www.babaszoba.hu), igyekeztem ilyen játékokat készíteni, belerejtve ezekbe egy-egy kellemes hangú csörgőt is. Így került fel erre a játékra néhány szívecske és körbehorgolt kindertojás dobozka.

Miután meghorgoltam a játékokat, a szíveket antiallergén tömőanyaggal kitömtem, és mindet felvarrtam egy-egy nagy fagombra.

És violà! Kezdődhet is a játék!

Mesés ruhák kalandjai

FIGYELEM! Rendhagyó bejegyzés következik a blogon!

Talán nem sokan tudják, hogy könyvtáros és magyartanár vagyok. Ebből kifolyólag igen sokat és sokféle szöveget olvasok. Mostanában a mélyebb- vagy a szakirodalom helyett többnyire a könnyedebb műfaj kötetei találhatóak meg az éjjeliszekrényemen, de azok közül is próbálok “minőségibbet” választani.

Nemrég a könyvtárban akadtam rá Isabel Wolff Mesés ruhák kalandjai – egy vintage bolt körül c. kötetére. Belelapoztam, és már az első mondat megfogott: “A szeptember legalább egy új kezdethez jó, gondoltam, miközben kora reggel kiléptem a házból. Mindig is nagyobb volt bennem a megújulás szándéka ebben a hónapban, mint bármelyik januárban.” És valóban! Az ember valahogy a nyár fülledtsége után szinte fellélegez szeptemberben, új ötletekkel, tervekkel telik meg a nyári uborkaszezon után.

De térjünk vissza a könyvhöz, amelynek főhőse Phoebe Swift, aki régi álmát valósítja meg, amikor megnyitja saját vintage ruha boltját. A bolt hamar felkapott lesz, azonban Phoebe sikerét egy tragikus esemény árnyékolja be, amely rányomja a főhős mindennapjaira bélyegét. Phoebe nap mint nap megpróbál vezekelni vélt, vagy valós bűnéért, amire fokozatosan derül fény. A véletlen, vagy talán épp ez a vezeklés hozza össze egy idős hölggyel, akinek életútja meglepően sok párhuzamot mutat a Phoebe-jével, segítve ezzel őt a történtek feldolgozásán. Hogy sikerül-e lezárnia múltja fájdalommal teli részét, természetesen csak a könyv végén derül ki…

 

Tárolók, boxok textillel, textilből

Minden év elején nekilátok a “Nagy Rendszerezésnek”. Ilyenkor rendbe teszem az iratainkat, polcokon rakosgatok, spájzban szanálok. És mindannyiszor szembesülök azzal, hogy nincs elég rekesz, doboz, tároló a dolgainknak. Amióta meg Mogyi is nő, mint a gomba és szaporodnak a játékai, egyre inkább elmondhatom, hogy tárolóhiányban szenvedünk.

Ebből kifolyólag gondoltam, veszek vagy rendelek néhány tárolót. Viszont, mikor megláttam a “design” tárolók árait, vagyis azokét, amik tetszenek, nagyon elgondolkodtam: eddig is megvoltam nélkülük, ezután is megleszek. Vagy nem. És most a vagy nem győzött.

Ellenben eszem ágában sem volt több ezer forintot kiadni, így a Pinteresten szétnézve a téma kapcsán, elhatároztam, hogy majd én feleannyiból elkészítem.

Első nekifutásra Mogyi játékainak készítettem egy tárolót pamutvászonból, ragasztós táskamerevítő használatával.

Mivel ez egy nem igazán merev tároló, nekem pedig masszívabbakra lett volna szükségem, így tovább próbálkozva született meg “A” tároló, szivacs merevítéssel, levehető, ezáltal mosható huzattal.

Alkotásaimat megmutattam egy kreatív csoportban is, ahol többen érdeklődtek az elkészítés folyamatáról. Így most néhány kép segítségével megmutatnám, hogyan is készülnek a tárolók.

Mint fentebb írtam, a tárolók pamutvászonból készülnek. Az anyagokat a szabás előtt beavatom, átvasalom, majd egy 32 cm átmérőjű és 50 cm magas tárolónak valót leszabok. Ezen méretű tároló alapja az aljának az átmérője, ugyanis abból számolom ki, milyen széles anyag kell: átmérő x 3,14. A szabást követően ismét átvasalom az anyagot.

Először a kisebb részeket varrom össze. A fülek darabjait színükkel egymás felé fordítom, a szélüknél összevarrom egy pár cm-es részt nyitva hagyva, ugyanis itt fogom kifordítani őket. Ezt követően minden darabot átvasalok és egy rögzítő varrással zárom le a nyitva hagyott részt.

A fülek után a tároló alját állítom össze. A belső részébe kerülő anyagot félbehajtom, kettévágom, majd pedig 2 cm-es ráhagyással összevarrom, végül a varrat mentén szétvasalom.

Bevarrom a cipzárt. Ehhez a fázishoz Adrienn kuckójának oldalán találtam nagyon jó útmutatót.

Ezt követően pedig színével szemben összevarrom a tároló aljának szánt két anyagrészt. A cipzárt nyitva hagyva kifordítom a tárolóaljt és átvasalom ezt a darabot is.

Következik a tároló henger részének az összeállítása. Mielőtt nekifognék, cikkcakk öltéssel átvarrom az anyag azon oldalait, ahol nincs gyári szegély, megakadályozva ezzel, hogy mosáskor foszlani kezdjen az anyag.

Majd bevarrom ide is a cipzárt.

És jönnek a fülek, amelyeket rávarrok a tároló oldalának színére.

Összevarrom a tároló hengerfalát és kifordítom.

Hogy a későbbiekben szépen álljon a merevítésen az anyag, a fülek fölött körbevarrom a tárolót.

Az alját átvasalom, behajtva 1,5-2 cm anyagot, és körbevarrom itt is.

Végül pedig hozzávarrom az alját.

A merevítésnek szánt szivacsot méretre vágom, helyére illesztem, becipzárazom és már használható is!

Képeslap anyák napjára

Egy hét múlva anyák napja. Ilyenkor mindig nekülök és képeslapot készítek. Mióta Manó megvan, igyekszem őt is belevonni ebbe, nemcsak a nagymamáknak és Kerinek készítve üdvözlőlapot, hanem a szűk családunk más nőtagjainak, anyukáinak is. Idén Manó anyák napi ünnepségére készült meghívó adta az ötletet.

Nagy örömmel adta át, külön kihangsúlyozva, hogy 3D-s szíveket készetett. Mivel számára a 3D-n volt a lényeg, gondoltam, akkor legyenek az anyák napi képeslapok is 3D-sek. És persze szívecskések! Így elkészítettem életem első igazi amigurumiját, egy rózsaszín szívet.

A mintát a Drops fonalak oldalán találtam (ITT). Mivel pár perc alatt elkészítettem, felbuzdulva a sikeren, más színekben is horgoltam néhányat.

A képeslapok alapjául fehér és piros kartont választottam, amelyeket először méretre vágtam.

Majd nekiálltam elkészíteni magát a lapot. Alapot húztam…

…, amihez igazítva egy öltéssel felvarrtam a szívet.

Nem szerettem volna ragasztani, mivel tartottam tőle, hogy mire a címzetthez ér a lap, akkorára leesik a szív, valamint megcsúnyul vagy hullámos lesz a papír a ragasztótól. A varrás helyét a lap hátoldalán egy formalyukasztóval matricából vágott szívvel rejtettem el.

Mikor készen voltam a szív rögzítésével, megrajzoltam a lufi madzagját.

És odaadtam Manónak, hogy rajzolja le a lapra magát.

Mivel csemetém kijelentette, hogy ő ennyivel járul hozzá most a laphoz, az üdvözlőszöveget én írtam rá.

És készen is vannak az idei anyák napi üdvözlőlapok! Igazán egyediek lettek. Már csak postára kell adnunk őket.

Boldog anyák napját minden anyukának!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!