A tavalyi nyár igazán fantasztikusan telt, ugyanis Olaszországban nyaraltunk. Nagyon régen szerettem volna Toszkánába eljutni, ez most sikerült. Elmondhatatlanul szép napokat töltöttünk Velencében, San Marinoban, Firenzében, Pisaban és persze Elbán. Elba! Oda még visszamegyünk!
Néhány tengerparti kavicson kívül nem hoztunk sok emléknekvalót magunkkal a szigetről, inkább próbáltuk magunkba zárni varázsát. Ami, egyelőre úgy tűnik, sikerült is, hiszen időről időre töltekezünk belőle. Ha pedig így nem megy, akkor elővesszük a köveket.
Szeretem a telet. A száraz, fagyos, havas tél az egyik kedvenc időszakom. De most valahogy egy kis melegségre vágytam, ezért is örültem neki, mikor a kezembe került az Elbán összeszedett tíz apró kő. Azonnal újragondoltam őket egy kis játékosságot beleszőve a dologba. Így született meg az ELBAMŐBA.
A mindenes dobozomban találtam egy kis vászonzsákocskát, amelyre fehér akril festékkel megfestettem a játék tábláját.
Pár percnyi száradás után pedig neki is fogtunk Manóval a játéknak.
A kinti -20 fokban fényesen sütött a nap, mi pedig pár percre ismét Elbán voltunk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: