Az egyetemi évek végeztével, álláskeresés közben kaptam rá a blogolásra. Míg délutánonként a különböző internetkávéházak gépei előtt ülve küldtem össze-vissza az önéletrajzomat, addig a délelőttjeim új otthonom környékének felfedezésével telt: piacok, könyvtárak, strandok, kávézók stb. Aztán a megtalált munkával jött az új kihívás: a Szeresd a könyvet! blog. Imádtam szerkeszteni, beszélni róla, megosztani vele kapcsolatban a tapasztalataim. Aztán 6 év után elbúcsúztunk egymástól.
Azóta voltak kisebb blogpróbálkozások, de azok hamar elhaltak. Így 4 év passzív billentyűkoptatás után kicsit furcsa ismét belepillantani ebbe a világba, belerázódni pedig igen nehéz. Mivel ismét egy hosszabb blogolós időszak kibontakoztatása körvonalazódik, még a napi rutin kialakítása is előttem van. De működni fog!
Az EmeskeRemeke Műhelyt kb. 1 éve találtam ki, amikor úgy éreztem, nevet kell adni azon dolgoknak, amik csak úgy, kedvtelésből, vagy rendelésre, az ujjaim között, vagy épp a lábosaimban születnek, kelnek életre. Emeskének apukám legjobb barátja, a termetes, mindig vidám s jókedvű Zoltán bácsi nevezett. Míg a húgom Picúr volt, én Emeske. Szerettem, mikor így hívott. A Remekek pedig adta magát e névhez.
A későbbiekben az EmeskeRemeke Műhelyben életre kelő alkotásokat, ha úgy tetszik passziókat mutatom be, néha bele-belecsempészve egy-egy régebbi remeket.
Köszönöm, hogy olvasol! Szép napot kívánok Neked!
Emeske
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: