EmeskeRemeke

“Még 3 hét van húsvétig. Az pont elég a készülődésre” – mondta tegnap a szomszéd néni. Nem mertem neki mondani, nehogy kellemetlenül érezze magát, hogy én már január végén nekifogtam egy kicsit a tervezgetésnek, majd pedig különböző tavaszköszöntő, húsvétoló díszek készítésének.

Január 25-én a közösségi oldalamon az alábbi képet tettem közzé a következő mondat kíséretében: “Be kell valljam, egy kicsit várom a tavaszt. De csak egy nagyon kicsit. Mert ez a zúzmarás, havas, fagyos -10 is tetszik. De a műhelyben már valami tavaszváró készül. Részletek hamarosan…“

Igen, már vártam egy kicsit a tavaszt. Ezért is örültem, amikor a helyi piacon végre megjelent a tulipán. Igaz, üvegházi, de már szép, élénk színű. Igazi tavaszhozó.

Azokban a napokban került a kezembe Petrás Anna mintagyűjteménye, amelyben keresztmetszetet ad a Galga-menti hímzésekről. Napokon keresztül olvastam, bújtam, inspirálódtam belőle, sőt, még álmomban is mintákat rajzoltam.

Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve rajzoltam két tojás sablont, majd az éppen megérkező filcekből pedig kivágtam a tojásokat, ezt követően pedig nekiláttam a drukkolásnak és a hímzésnek. Nagyon sok órát töltöttem el a tojások (valamint készültek tulipánok is) elkészítésével, mindegyikbe külön örömem telt, mivel próbáltam minden darabra más-más mintát hímezni. Egy kis tavaszhozó munka volt a január végi és februári napokban. És lám, meg is érkezett a tavasz!

(A tojásokkal kapcsolatban (méretek, ár, szállítás stb.) bővebben ITT lehet tájékozódni!)

Kokárda. “Kör alakú, fodros szélű (nemzetszínű) jelvény vagy szalagcsokor” – írja a Magyar Értelmező Kéziszótár. A hagyomány szerint az első piros-fehér-zöld kokárdát Petőfi Sándor felesége, Szendrey Júlia készítette azzal az ugyancsak nemzetiszín főkötővel együtt, amelyet saját magának készített március 13-án. Petőfi naplójában így emlékezik erre: “Míg én az egyik asztalnál a nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának.” (Petőfi naplója, Pest, március 17. 1848.)

„A francia forradalomban (1789) használták a nemzeti színű szalagból készített tricolort. Magyarországon, minthogy a márciusi ifjak mindent tőlük tanultak, a tricolort is tőlük vették át. A kokárdát a forradalmárfeleségek készítették. Petőfiét Szendrey Júlia hímezte piros, fehér és zöld színű gyöngyökből, a mintát Egressy Gábor fia, Egressy Ákos szerint a nővérétől, Egressy Eteltől vette.” (Ratzky Rita Petőfi-kutató nyilatkozata) Ezt a kokárdát, vagy legalábbis egy hasonlót őriznek a Magyar Nemzeti Múzeumban.

mnm.hu

Mióta eszemet tudom, március 15-én büszkén viselem a kokárdát. Nemrég pedig úgy döntöttem, hogy saját elképzelés alapján is készíteni fogok néhányat.

Mivel mostanában mindenféle szempontból behálózzák a gondolataimat a Galga-menti hímzések, így ismét ezekből inspirálódva alkottam meg kokárdacsokromat. Jelenleg ezek az első próbálkozások, de van még a tarsolyomban néhány ötlet a kokárda és a Galga-menti hímzés házasságát tekintve.

(A háttérben a piroshungary saját kezűleg is elkészíthető wc-papír guriga babái láthatóak.)

A kokárdákról részletesebben (rendelés, ár stb.) ITT lehet tájékozódni.

Manó ezen mondatával kezdtünk neki nemrég egy kis közös tevékenykedéshez. Épp Levendulalány oldalát böngésztük azon morfondírozva, mit is készítsünk el a rengeteg ötlet közül, amikor eszembe ötlött, hogy hamarosan nőnap, készítsünk valamit az osztálytársaknak és tanítónéniknek erre a napra.

Be kell valljam, nagyon sokáig egy felesleges “ünnepnek” tartottam a nemzetközi nőnapot, amit nőként ráadásul nekem is mosolyogva el kell szenvedni: virágok, puszik, “figyelmességek”, amik soha nem tetszettek, amiket soha nem akartam. Azonban mióta 3 férfi határozza meg a mindennapjaim, igenis elvárom, hogy ünnepeljenek, hogy ezen a napon valamilyen figyelmességgel ismerjék el női mivoltom.

De mielőtt Manóval való kreatívkodásunk eredményét megmutatnám, tekintsünk egy kicsit a múltba. 1857. március 8-án New Yorkban 40 ezer textil- és konfekcióipari munkásnő sztrájkolt a béregyenlőségért és munkaidő csökkentésért. Erre emlékezve 1910 augusztusában Koppenhágában Clara Zetkin javaslatára elhatározták, hogy NEMZETKÖZI NŐNAPot tartanak. Magyarországon 1914. március 8-án Ladányi Szeréna volt a nemzetközi nőnap első szónoka. Ezen időponttól ünnepeljük ezt a napot hazánkban is. (Forrás: http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/nemzetkozi_nonap)

Bálint-nap óta nem tudok elszakadni a szívecskéktől. A Kisszíves esemény óta esténként még készítettem néhány szívecskét, amelyeket most Manóval fel is használtunk. Ugyanis ezek lettek a nőnapi figyelmességek alapjai.

Minden virág számára 2 levelet rajzoltam egy lapra, amelyeket Manó kiszínezett.

Azt hiszem, ezek a levelek önmagukért beszélnek, bemutatva Manót: ő tényleg egy ilyen színes egyéniség! Mikor felvázoltam neki, mit is készítünk, a következő mondattal fordult hozzám: “Ugye, tudod, hogy nem lesznek csak zöldek a levelek?!” Őszintén szólva, meg sem fordult a fejemben, hogy ilyet, vagy bármit is kérjek tőle a levelek kiszínezését illetően. Elvégre az ő osztálytársai, tanítói számára készülnek ezek a virágok.

A levelek kiszínezése után különböző cikkcakk ollókkal kivágtuk a leveleket.

Majd Manó kiválasztotta a szíveket.

Ezeket ragasztópisztollyal rögzítettük egy-egy hurkapálcára.

Ezután egy-egy levél hátoldalát papírragasztóval bekentük, majd közepükre illesztettük a szívecskés hurkapálcát, legvégül pedig ráillesztettük a másik levélrészt.

Miután a hurkapálcák mentén kicsit megnyomkodtuk a leveleket, készen is lettek a kisszínes szívvirágok.

A nyári olaszországi kiruccanásunkról hozott kövekből készült elbamőbát már bemutattam itt. Most kedves barátnőmnek, futótársamnak készítettem születésnapjára ajándékot egy újabb elbai kő felhasználásával.

A kiválasztott kőre a Zsuzsi kreatív világa alkotója, Tóth Zsuzsi készítette el a mandalát. Köszönet érte. Ezután beszereztem a képkeretet és jöhetett az alkotás!

Először is nekiláttam a 3D-s képkeret akrilfestékkel történő megfestésének.

Először arra gondoltam, hogy igazodva a mandalához a keret belsejét és keret részét is fehérre festem. De megpróbálva igazodni az enteriőrhöz, ahova kerülni fog az ajándék, végül ilyen lett:

A festés után a legfantasztikusabb ragasztóval, a Soudal Fix ALL termékével rögzítettem a keret belsejébe a követ, majd 10 órán át pihentettem, hogy biztosan megragadjon.

Száradás után ráerősítettem a keretet. Majd jöhetett a csomagolás és átadás.

Boldog születésnapot, Kata!

Ma, március 1-jén kezdődik a tavasz. Legalábbis a meteorológiai tavasz a mai nappal veszi kezdetét. Ez az év 60. napja a Gergely naptár szerint. A római és a Julián naptárban ez az új év első napja.
Több jeles esemény is történt ezen a napon, híres és hírhedt ember születtek és haltak meg. (Érdemes utánanézni ITT.) Ebben az évben pedig erre a napra esik hamvazószerda, tehát kezdetét veszi a böjti időszak.

Sem a Magyar Néprajz köteteiben, sem Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában nem találunk arra utalást, hogy március első napjához bármiféle magyar néphagyomány kapcsolódna.

Ezzel ellentétben a környező országokban többféleképpen is “megünneplik” ezt a napot. Bulgáriában március 1-je Baba Marta napja, ez a nap jelenti a bolgárok számára a tavasz kezdetét. Ilyenkor piros és fehér fonalból készült martenicát ajándékoznak egymásnak.

A piros szín a gonosz erők távoltartására szolgál, a fehér szín az egészség, az erő és a boldogság jelképe. A népszokás szerint, amikor az ember az első fecskét vagy gólyát megpillantja, leveszi a március elsején feltűzött martenicát, amelyet felköt egy faágra vagy egy kő alá rejti, és azt mondja: “Vidd el a tél nehézségeit, és hozd el a tavasz szépségét!”

A bolgárok Baba Martát egy nagyon szeszélyes idős hölgynek tartják. Ez a márciusi időjárással függ össze, ami Bulgáriában ebben a hónapban igen változatos. Ehhez kapcsolódik ama népszokás is, mely szerint március 1 sötét hajnalán, még mielőtt beköszönt a hónap, csak a leányok kelnek fel, hogy ők fogadják a szeszélyes öregasszonyt, hogy az egész hónap vidám és nevetéssel teli, az idő pedig meleg és szép legyen. (Forrás: http://www.bolgarok.hu/index.php?id=1216)

Romániában is tavaszköszöntő nap a mai. Március 1-jén a férfiak a leányoknak, nőknek, asszonyoknak márciuskát, azaz mărțișort ajándékoznak. A márciuska a szerencse, az öröm, a szeretet vagy a szerelem szimbólumai. A piros zsinór a tavaszt, a fehér a telet jelképezi. 

Eredetileg márciuska tulajdonképpen egy arany- vagy ezüstérme, amit egy fehér és piros színű, összesodort cérnára kötöttek. Ezt a gyerekek a nyakukban hordták, amolyan szerencsehozó amulettként. A lányoknak tizenkét napig kellet viselniük nyakukban, majd hajukba tűzték mindaddig, amíg a gólyák meg nem érkeztek, vagy amíg ki nem virágzott az első fa. A zsinórt ekkor a kivirágzott fára bogozták, levették róla az érmét, és sajtot vásároltak belőle, hogy egész évben hamvas bőrű, szép lányok maradjanak. (Forrás: http://szekelyhon.ro/magazin/haromszeken-el-a-marciuska-hagyomanya/print)

Számomra is egyértelműen a tavasz beköszöntét jelenti március 1-je. Ezért is készítettem már most tavaszköszöntő díszeket. S mivel számomra a tavaszhoz hozzátartozik a tulipán, ami nem mellesleg a kedvenc virágom is, ezért készültek csak tulipándíszek a Műhelyben.

Minden tulipánt egy-egy Galga-menti hímzéssel fűszereztem. A Galga-mentén élünk, egy olyan térségben, amely az itt élő többféle nemzetiség által nagyon színes hagyományokban, szokásokban. Azonban, véleményem szerint, méltatlanul elfeledett, háttérbe szorított más térségekhez viszonyítva. Ezért is vettem a bátorságot és kicsit újragondolva a mintákat rácsempésztem egy-egy tulipánra. A tulipán mint hímzési vagy díszítési motívum nem igazán jellemző erre a vidékre. Erről tanúskodik Petrás Anna Galga-menti hímzéstervek c. gyűjteménye is, ami inspirációul szolgált a tulipánok díszítésének megalkotásánál. Viszont a tulipánokon nagyon szépen mutatnak ezek a minták, mint azt az alábbi kép is bizonyítja.

Én ezzel köszöntöm a tavaszt!

Képek forrása: INNEN, INNEN, EmeskeFoto.