EmeskeRemeke

Három nappal ezelőtt Manóval az iskolába indulva hatalmas hóhullásba keveredtünk. A 15 km-es útszakaszon folyamatosan haladtunk a napsütésből a havas esőn át a nagy hópelyheket szóró felhők felé. Mire az iskolába értünk az amúgyis fehér autónk már igazi hóembernek nézett ki. Mintha kimaradt volna két évszak és ismét beköszöntött volna a tél.

Ezt az érzést tetézte a Pinterest oldalam is.

Szeretek inspirálódni a különböző alkotók oldalait böngészve. A külföldiek közül a kedvencem Mollie Makes oldala, Louise Kelly blogja, a hazaiak közül szeretem Levendulalány kreációit, évek óta követem a Horgolj és köss velünk! lányok horgolmányait, legújabb kedvencem pedig Edina, az Ötletmozsár alkotója. Mindezek mellett a legeslegjobban a Pinteresten szeretek nézelődni. Számomra az a gyűjtemény olyan, mint egy igazi, kora nyári piac: tele színnel, ízzel, élménnyel, hatással, inspirációval.

De három nappal ezelőtt megijedtem. A kinti szürke-fehér, színtelen időjárás igencsak borússá tette a kedvem, ezért gondoltam, bóklászom egy kicsit a színek és inspirációk kavalkádjában, ahol a következőkbe botlottam:

Remélem, nem csak nekem szembetűnő a pinek között a rengeteg karácsonyi alkotás, ami ijedelmemet keltette. Április közepén, másfél héttel május 1. előtt nemcsak az időjárás, hanem még kedvenc oldalam is játszik velem?! Ez felháborító! És a helyzet azóta is változatlan. Pedig még véletlenül sem keresgéltem karácsonyi inspirációkat az elmúlt fél évben.

De az is megfordult a fejemben, látva, hogy csak nem javul az időjárás, hogy tudhat valamit a Pinterest: lehet itt az ideje készülődni karácsonyra?!

Minden ezzel a virágtartóval kezdődött…

Amit Apukám készített tavaly ősszel. Mivel elég későn, majdnem tél elején került végre a neki szánt helyre, így eredeti rendeltetését nem tudtam kipróbálni, vagyis virágdíszt nem kapott. Viszont a hosszú tél alatt megedződött, valamint én is átláttam, hogy csak úgy, egyszerűen ráhelyezni néhány virágcserepet nem lehet. Ugyanis eléggé szeles helyen élünk, amiből adódóan hetente cserélhetném a virágokat és kaspóikat az állványon. De valami megoldást találnom kellett!

Karácsony óta pakolgattam az egyik ajándék csomagolóanyagát: két sajtládácskát. Kidobni sajnáltam, mivel tudtam, hogy valamire még fel fogom használni őket.

A jó idő beköszöntével  az udvar derűsebbé tételén ténykedve gondoltam egyet: virágtartók lesznek a sajtládácskákból, amelyeket sziloplaszttal fogok az állványra rögzíteni, hogy biztosan ne fújja le őket a szél.

Azonban mivel a ládák alapanyaga nyers és kezeletlen, valamivel le kell kezelni, hogy az időjárás viszontagságainak ellenálljanak. De ha már lekezelem őket, akkor illene dekorálni is valamivel. Átfesteni nem akartam, mivel természetességükben sokkal jobban tetszenek.

Néhány hónappal ezelőtt egy gyermekfoglalkozásra készülve kipróbáltam a transzferálást. A Pentart transzfer oldatát használtam hozzá, de kevés sikerrel. Egy illusztrációt szerettem volna fa puzzle-ra transzferálni. Az eredmény borzalmas lett. Akkor el is ment a kedvem ettől a módszertől, pedig annyi jópofa ötletet láttam ezzel a technikával kivitelezve. Azonban a transzfer oldatot nem dobtam ki, várta az újrapróbálkozás lehetőségét.

Mint említettem, a ládákat nem akartam lefesteni, ezért kitaláltam, hogy transzferálással fogom őket díszíteni. Mivel eleve virágot tervezek tenni beléjük, így a virágos díszítést elvetettem. Maradt a szöveg. Végül ezekre esett a választásom:

A Pentart blogján található videó segítségével ismét nekiláttam.

Mivel a ládákat nem festettem le, ezért a szálak futása mentén kissé elmosódott a felirat, ami szerintem még egyedibbé teszi őket.

Miután a ládák minden oldalára felvittem a szöveget, három rétegben lelakkoztam kívül-belül mindkettőt. Ehhez Sadolin lakkot használtam. Bár azt írja rajta, hogy parkettalakk, biztos, hogy kültéren is megállja a helyét.

Hogy még tartósabbak és strapabíróbbak legyenek, legvégül kibéleltem a ládákat egy-egy nylon darabbal, amit rajzszöggel rögzítettem a belsejükbe.

És voilà! El is készült a két virágláda. Már csak a tényleges jó idő kell megérkezzen, hogy végre virágba borulhassanak…

Ha valaki megkérdezi, mivel foglalkozom, két dolgot mondok: tanár vagyok és könyvtáros. Immár 10. éve. És ez igencsak meghatároz mindenféle szempontból. Ez vagyok én: tanár és könyvtáros. Persze többek között és sok más mellett…

Számomra a tanárságot és a könyvtárosságot egy dolog minden szempontból összeköti. Ez pedig nem más, mint a KÖNYV. Ez nem azt jelenti, hogy hivatásomnál fogva például nagy könyvgyűjtő lennék. Épp ellenkezőleg! Saját könyvtáram nem nagy, de annál értékesebb. És miért is kellene átlagon felüli dokumentumszámmal rendelkezzen?! Hiszen könyvtárosként tudom mit hol keressek, bárhol, mindenhol, valamint emellett tudok szelektálni is az engem megtaláló információk között. És ez így van jól!

Azonban egy ideje nemcsak információhordozóként és munkám elengedhetetlen eszközeként gondolok a könyvre, hanem alapanyagként is. Ha őszinték akarunk lenni magunkhoz, egy könyv élete eléggé véges. Főképp akkor, ha nem valami könyvkülönlegesség. De van élete a vég után is! Méghozzá nem is akármilyen! Annyi lehetőség van egyetlen könyvlapban, hogy felsorolni sem lehet. Elég ha csak különböző kreatív kereső felületeken, honlapokon bóklászva rákeresünk a “könyvlap”, vagy “régi könyvlap” címszavakra és máris számtalan újra- és felhasználási ötletet találunk kezdve a különböző kollázsoktól, montázsoktól egészen a dekorációs elemekig. Egy-egy kézműves foglalkozás alkalmával magam is számtalan ilyen ötletet kipróbáltam (lásd ITT, ITT, vagy ITT).

Mindezek mellett van három olyan könyv- és könyvlap felhasználási mód, ami nagyon közel áll hozzám, amit már számtalanszor csináltam és még mindig nem untam meg, hiszen még annyi lehetőség van bennük.

Az egyik ilyen a könyvlapokkal való díszítés, dekorálás. Legutóbb három cipősdoboz kelt új életre könyvlapok által.

A cipősdobozok könyvlapokkal és csomagolópapírral való bevonása nagyon egyszerű, hiszen csak megfelelő ragasztó és papír kell hozzá. Ezen dobozokhoz decupage ragasztót és ragasztólakkot használtam, valamint könyvlapokat és egyszerű háztartási csomagolópapírt, valamint megpróbáltam feldobni egy kis csipkével és néhány gombbal.  Az eredmény pedig önmagáért beszél. Igazi vintage stílusú tárolók!

A könyvlappal nemcsak dekorálhatunk, hanem használati tárgyként is újraértelmezhetjük. Például poháralátétként!

Pár éve újrafelfedeztem magamnak a horgolást. A poháralátétek kapcsán pedig ezt ötvöztem a papírral, mégpedig úgy, hogy a kör alakúra vágott könyvlapok széleit előbb kilyukasztva körbehorgoltam, legvégül pedig lakkal lefújva tettem vízhatlanná őket.

Mindkét könyvlap-újjáélesztésről még több fénykép és információ ITT található.

A fentiekben azt írtam, hogy három könyv- és könyvlapfelhasználási mód áll hozzám most igencsak közel. Viszont most csak kettőt mutatnék meg. A harmadik megérdemel egy teljes, önálló bejegyzést, amit hamarosan közzéteszek. Addigis, kellemes könyvlapozást!