Minden Wall-E-val kezdődött. Pontosabban egy Lego Wall-E-val.
![]()
Egyik kedvenc animációs filmjeink közé tartozik a kis robot története, ezért, mikor karácsony környékén megláttam a Lego Store-ban, azonnal beleszerettem, és persze azonnal jött is az ötlet hozzá, hogy nála tökéletesebb 40. születésnapi ajándék nem is létezik. A többi ötlet pedig már hozta egymást.
40. Szép kerek szám. Életközép, mondják sokan. Én a 30-at is nehezen éltem meg, ezért a 40-be alig merek belegondolni. Még szerencse, hogy addig még van jó pár év…
De lehet belőle csinálni Super40-et is. Például így:
![]()
A Wall-e és ez a Super40 lett végül az alapja egy 40. születésnapnak. Az alapgondolat tehát a következő volt: játék és retro.
Játék. Soha nincs késő játszani, játékra mindig van idő, az élet egy játék, játékkal gyorsabban telik az idő. Ilyen és ehhez hasonló okosságok jutottak eszembe, mikor a játékokat terveztem, készítettem a nagy napra. Mivel a baráti körben szinte mindenki már gyerekes, így az örök és megunhatatlan Scrabble-ön kívül (azért készülten Jengaval, Pentagoval, Betűtoronnyal és Blokus-szal is) a fiatalabb korosztályra is gondolni kellett. Számukra kültéri játékokat gondoltam ki: ugróiskola, társasjáték, kugli, célbadobás. Természetesen mindegyiket próbáltam úgy kialakítani, hogy egy kis újrahasznosítás is legyen benne.
A kuglihoz kiürült pet palackokat használtam fel. Kiöblítve vizet töltöttem a különböző méretű flakonokba, amit ételfestékkel színeztem meg. Majd keményre fújtam egy kisebb labdát, és készen is volt a játék. (Sajnos a nagy sietségben kép nem készült a palackkugliról, de az ötlet INNEN elleshető.)
A célbadobóshoz a régóta halmozódó fém dobozokat használtam fel. Mindegyik dobozt különböző színű kartonnal vontam be, majd a 40-hez valahogyan kapcsolódó számokat ragasztottam rá. A gyerekek kis labdákkal és frizbivel próbálták leütni a dobozokat.
![]()
Mivel szép és száraz időnek ígérkezett, így a járdára rajzoltam egy társasjátékot is. A bábukhoz köveket használtam, amelyeket előtte akrill festékkel festettem be. A dobókocka egy nagy fakocka lett, aminek minden oldalát más-más színűre festettük Manóval, majd rápingáltuk a pöttyöket is.
![]()
És persze az ugróiskola, egy Super40-es végcéllal.
![]()
A játék rész ezzel ki is lett pipálva. Következhetett a retro vonal.
Itt most kicsit magyarázkodnék. Talán pejoratív tartalma van annak a szónak, hogy “retro”. A jelen szituációban pedig talán méginkább. A jelen szituációra pedig azt értem, hogy egy alig 30-as a már 40-est retronak nevezi. Nem, szó sincs erről. Számomra a retro valami múltbélit jelent, jelen esetben a Super40 szülinapot tekintve pedig a múltbéli jó dolgok egyvelegét. Mint a játék például. Ugyanis tudva azt, hogy a Super40 szülinap résztvevői nyaranta egész álló nap rúgták a bőrt, telente pedig naphosszat kártyáztak, úgy gondolom, a játék elengedhetetlen tartozéka egy ilyen eseménynek.
Magát a Super40-est ismerve pedig talán annyi megosztható a tisztelt olvasóval, hogy minden egyes születésnapi bulin gyerekként, fiatalként ott volt. Ez lett a retro vonal alapja. Meginterjúvolva Őt arra voltam kíváncsi, hogy a születésnapi bulikon mi volt általában a menü. “Szendvics, kekszszalámi és dobostorta” – jött a válasz. Az első két tételnek nagyon megörültem: mi sem egyszerűbb, mint elkészíteni néhány szendvicset és összeállítani egy kekszszalámit. Tökéletes elfoglaltság a Super40 szülinap miatt izgatott hétéves számára.
A kekszszalámihoz anyukám ősrégi receptjét használtam (végtelen variációja megtalálható ITT), a szendvicseket illetően pedig rábíztam magam az emlékeimre: párizsi, kolbász, tojás, savanyú uborka, piros arany, sajt. Tényleg retros lett.
![]()
A dobostorta viszont fejtörtést okozott. Számomra ez a sütemény egy műalkotás, amit sokadszori elkészítésre tud valaki igazán dobostortásra megalkotni. Nekem erre most nem volt időm, így keresni kezdtem valamilyen alternatív megoldást. A megoldás a Főzni egyszerű! blogon jött velem szembe egy pohárdesszert formájában (recept ITT). Mondanom sem kell, a végeredmény mennyei lett és igencsak hamar vált fényképezhetetlenné, úgyhogy mindenkit csak arra próbálok sarkallni, hogy próbálja ki: nagyon egyszerű elkészíteni, a végeredmény pedig nagyon finom lesz!
Mindezt pedig egy kis retro csomaggal próbáltam megfejelni: dunakavics, francia drazsé, golyórágó, krumplicukor, túró rudi, tejkaramella – a Super40-es gyerekkorát végigkísérő édességek.
![]()
Azt hiszem, mindent összevetve tényleg szuper lett ez a 40. születésnap!
