EmeskeRemeke

Ismét elővettem a varrógépet és gyakorolgattam egy kicsit. Gondoltam, készítek egy nemrég érkezett fiatalembernek készítettem morzsirongyit. Aztán annyira belejöttem a szabás-varrásba, hogy kb. 20 darab kisebb, nagyobb rongyiig meg sem álltam. Így születtek meg a KONTRASZTOK sorozat következő darabjai: a morzsirongyik. (A KONTRASZTOK első darabjairól ITT lehet olvasni.) Ezek a darabok már nem(csak) saját használatra készültek, bárki számára elérhetőek.

Persze nem lettek tökéletesek, itt-ott girbegurba lett az egyenes, ferde a szalag, máshova esik a fakarika, mint eredetileg gondoltam, de örülök, hogy alakul ez a barátság varrógéppel.

Még több kép és részlet ITT.

Ha jól emlékszem, 3 évvel ezelőtt készítettem el az első horgolt álomfogót. Egy földszínű, barna álomfogót. Aztán jó pár évre valamiért ez a filéújragondolás elfelejtődött. Egészen tavalyig, amikor barátném kislányának horgoltam ismét egyet.

Nemrég a közösségi oldalam fényképet frissítettem, és rábukkantam az Oliviának készített álomfogó fényképére. Elkezdtem keresgélni újabb mintákat, kedvet kapva ismét ilyen dekorációk készítéséhez. El is készült néhány újabb remek.

Nagyobbak…

…és kisebbek egyaránt:

Természetesen dekortollal és fagyöngyökkel díszítve és bambuszra feszítve.

További részletek ITT!

A Magyar Konyha múlt havi számában lettem figyelmes a Fragola fagylaltozóra. Annyira magával ragadott a fagylaltozóról szóló írás, hogy azonnal akartam ott enni egy fagyit. Szerencsére erre nem is sokat kellett várnom, ugyanis a hétvégi kiruccanás után hazafele tartva épp útba esett egy Fragola fagyizó. A Nagymező utcai fagyizójuk most épp nem valami bizalomgerjesztő enteriőrben foglal helyet, de az élmény mindenért kárpótolja az oda betérőt.

A választékuk nagyon széles, tekintve mind a fagylaltokat, mint a kelyheket: természetesen van laktóz-, teljes tej-, tojás-, gluténmentes fagylaltjuk és tölcsérjük egyaránt. Manó rá is vetette magát egy csoki-citrom kombinációra.

Én pedig alig tudtam választani! Végül a licsis rózsa mellett döntöttem. Az az íz!!! Leírni, megfogalmazni nem lehet. Manó szerint pont olyan ízű volt, mint a rózsa illata. Engem elvarázsolt. És inspirált is egyben. Hogyan lehetne a rózsa illatát üvegbe zárni? – ezen gondolkodtam míg haza nem értünk. Aztán otthon elkezdtem egy kicsit böngészgetni az interneten és mivel napok óta szörplázban égek, gondoltam, miért ne főzhetnék az éppen elnyílófélben lévő rózsáimból szörpöt. A számos rózsaszörp elkészítését leíró recept közül a legszimpatikusabb az eletszepitok.hu oldalon olvasható receptet találtam. Én így készítettem végül el:

Hozzávalók kb. fél literhez

6 dl víz

8-10 rózsa

1 teáskanál citromsav

40 dkg kristálycukor

Elkészítés

Öntsünk kb. 6 dl vizet egy közepes lábasba, és tegyük bele az átöblített rózsaszirmokat. Közepes hőfokon kezdjük főzni. Fontos, hogy ne forraljuk, hanem egyenletesen főzzük kb. 40 percig. A szirmok egy idő után elveszítik a színüket. A főzésidő közepénél adjuk hozzá a citromsavat. A szörpnek gyönyörű színe lesz anélkül, hogy bárminemű színezéket adnánk hozzá. A főzési idő leteltével szűrjük át gézen a levet, majd adjuk hozzá a cukrot. Újraforrásig főzzük. Forrón adagoljuk kisebb üvegekbe, és azonnal zárjuk le. Felbontás után a hűtőben tároljuk.

A színe: egyszerűen gyönyörű. Az íze: utánozhatatlan.

Alig várom, hogy a többi rózsám is kinyíljon, pontosabban elnyíljon!