EmeskeRemeke

Egy nagyon reggeli órában Manó becsattogott a hálóba teljes felháborodással. “Hol van az órarend, amit írtam?” – kérdezte. “A konyhában” – válaszoltam szinte még félálomban. “Muszáj betennem a táskámba, tudnom kell, milyen óra következik!”

Ekkor fogalmazódott meg bennem egy újabb órarend gyártása. Mert úgy tűnik, nem elég a tolltartójába írt, plusz a konyhában a hűtőre kifüggesztett órarend, az íróasztalára is kell egyet gyártanom. Mivel nincs faliújság az asztala fölött, amire kitűzhetnénk pl. az órarendet, egy újabb papír alapút pedig nem szerettem volna, így más alapanyagból gondoltam megalkotni.

Mivel mindannyian nagyon szeretjük a legot, így egyértelmű volt, hogy kockaórarendet fogok készíteni.

Először is számba vettem, Manónak hány tantárgya és azokból hány órája van ebben az új tanévben, majd a házi legokészletet fésültem át megfelelő számú és színű kockákért. Amiből nem volt elég, beszereztem a Lego Store üzletben.

Ezután elkészítettem az órarendet, majd matricára kinyomtattam. Többféle verziót is szerkesztettem, végül amellett döntöttem, amelyen a betűk színe ugyanolyan, mint a tantárgyhoz választott kockáé.

A matricákat egyenként felragasztgattam a kockákra…

…majd összeállítottam a heti órarendet.

Manónak tetszik és így biztosan tudni fogja, milyen órája lesz másnap!

Megtetszett… Megcsináltam… 3.

Az idei nyár slágere nálunk egyértelműen a francia lecsó volt. Ettük köretként, húsok mellé, rizzsel, tojással, de magában is. Ezért gondoltam egy nagyot, és télire is tettem, üvegbe. Meglátjuk, hogyan fog elállni.

Így készítettem:

Hozzávalók

20 db paprika

1,5 kg paradicsom (én lucullust vettem, mivel ez a fajta húsosabb és nem enged annyi levet)

4 db kicsi cukkini

3 db padlizsán

só

Elkészítés

A paprikát megmostam és feldaraboltam.

Kertemben sok szép színes paprika termett, ezekből válogattam, hogy a téli szürkeségben üdítően hasson a sok szín a tányérunkon.

A paradicsomot ugyancsak megmostam és négybe vágtam.

Majd a kettőt összekevertem, sóztam és alacsony hőfokon főzni kezdtem.

Közben megmostam és feldaraboltam a cukkinit.

Majd ugyanezt tettem a padlizsánnal is.

Mivel nagyon fiatal cukkinit kaptam, így azt nem pucoltam meg, viszont a padlizsánt igen.

Mikor kicsit összeesett a paprika és levet engedett a paradicsom, beletettem a cukkinit és a padlizsánt, és készre főztem.

Ezután üvegbe kanalaztam a lecsót, lezártam és 5 percre fejre állítottam az üvegeket, majd 48 órára száraz dunsztban pihentek.

Hagymát szándékosan nem tettem bele, ugyanis arra gondoltam, hogy a következőképpen fogom elkészíteni: 2-3 nagyobb lilahagymát megpucolok, majd felszeletelek, olajon megdinsztelem és ráöntöm az üveges lecsót. Átforgatom, forrásig főzöm. És készen is van!

Alig várom a telet, hogy megkóstolhassam, milyen lett!

Nem bírtam magammal, és a paszulyos zakuszka után muszáj volt vinettásat / padlizsánosat is készítenem.

Bár örök ízszerelem számomra a paszulyos, a vinettást sem vetem meg. Ebben egyszerűen imádom a padlizsán füstös ízét (mivel tárcsán sütöm meg a vinettát) és azt a krémes állagot, amilyenné teszi az egész ételt.

Természetesen most is Terimamaféle recepttel dolgoztam.

Hozzávalók

– 5 db nagyobb hagyma

– 20 db paprika (10 db sárga, 10 db piros)

– 7 db padlizsán

– fél l olaj

– fél l paradicsomlé

– egész bors ízlés szerint

– só ízlés szerint

– babérlevél ízlés szerint

A padlizsánokat megsütjük. Legjobb kültéren, szabad tüzön, tárcsán és nem sütőben. Két okból is: 1. így kapja azt az utánozhatatlan füstös ízt, amitől mennyei lesz a zakuszka; 2. megspórolhatunk magunknak egy sütőtakarítást. A megsült padlizsánikat megpucoljuk, majd szűrőbe tesszük, hogy jól kicsöpögjön a benne maradt lé.

A hagymát és a paprikát megdaráljuk és az olajon megdinszteljük. Hozzáadjuk a padlizsánt. Ha krémesre szeretnénk a zakuszkánkat, akkor a tűzhelyről levéve botmixerrel pürésítjük. Visszahelyezzük a tűzhelyre, hozzáöntjük a paradicsomlevet, sózzuk, borsozzuk, beletesszük a babérlevelet és sűrű kavargatások közepette krémesre főzzük. Vigyázzunk, mert csap!

Ha elkészült, forrón üvegekbe rakjuk, az üvegeket 5 percre fejre állítjuk, majd mehet 48 órára a szárazdunsztba!

Mennyei reggeli/vacsora varázsolható belőle, de vendégfogadó bruschettara is nagyon finom, valamint házi pizza alapként utánozhatatlan ízt ad a pizzának.

Megtetszett… Megcsináltam… 2.

Bár esténként már kissé hűvös van, mégis jólesik üldögélni a szabadban egy kicsit egy hosszú nap után. Az ilyen későnyári/koraőszi estékhez mi illene jobban, mint néhány mécses!?

Az ötletet még év elején találtam a tudatosanelok.com oldalon. Annyira szívmelengetően hatott a nagy hidegben, hogy muszáj volt elkészítenem, még ha majd’ fél évet is kellett várnon a mécsesek bevetésére.

Az elkészítése nagyon egyszerű, gyerkőcökkel is könnyedén kivitelezhető.

Kellékek:

– bébiételes üvegek

– vékonyabb papírlapok (én 40 g-os papírlapot használtam, de a zsírpapír is tökéletes)

– fénymásoló lapok

– drót

– fogó a drót meghajlításához

– olló

– papírragasztó

– vékony cérna

-tű

Az elkészítéséről fázisfotókat nem készítettem, mivel tényleg nem ördöngősség összeállítani egy ilyen kis mécsest.

Először kinyomtattam a pillangókat, majd kivágtam őket.

Az üvegek szája köré tekertem a drótot úgy, hogy a szájuk fölé hajlítottam egy kis akasztós részt.

A vékonyabb papírlapból akkora csíkokat vágtam, hogy körbe beborítsa az üvegcséket. Hogy még érdekesebb legyen, cikkcakk- és hullámollót is használtam az üvegek szájához kerülő rész kivágásához.

Ezután ráragasztottam a papírlapot az üvegekre, majd dekoráltam a pillangókkal, úgy felragasztva őket a mécses oldalára, mintha épp elröppenni készülnének. Ehhez egy kicsit összehajtottam a pillangókat és csak közepére tettem egy kis ragasztót, majd ráillesztettem az üvegre.

Végül cérnát fűztem a tűbe és felakasztottam a drót hajlított részére is egy pillangót.

Nagyon hangulatosak lettek… 😄

Bár még nem mutatja úgy igazán jeleit, de visszavonhatatlanul itt az ősz. Az esték és hajnalok már hűvösebbek, az idő esősre fordult, pénteken pedig megkezdődött az iskola. Most ez kicsit rosszul érint. Lehet amiatt, mert idén nem jutottunk el nyaralni, így igazán kikapcsolódni, feltöltődni sem tudtunk. Pedig már hozzászoktunk, hogy a nyári időszakban 2 hétre leeresztve feltöltődünk. De majd jövőre! Addigis töltekezünk a tavalyi fantasztikus nyaralásból.

“Olaszországban minden más, mint Magyarországon” – Manó ezen mondatával indultunk útnak egy péntek este nyaralásunknak. És igaza lett: minden más. És a nyaralás is más lett.

Éjszaka indultunk neki az útnak, mivel nem akartunk hátul nyűgös gyerekkel, elöl ideges szülőkkel utazni. Felváltva vezettünk, az út első felében én, majd Szabi. Manó már az első etapban elaludt. Én azon percen, ahogy az anyósülésre beültem. Így az odaút második feléből csak az autó hőmérőjére emlékszem, pontosabban arra, hogy az induló 24 fokból hirtelen (?) (Szlovénia hegyei között) 14 lett, majd ismét elkezdett kúszni fölfelé a hőfokok száma.

Hajnali 4 körül már az olasz Adria partjainál voltunk, az 5 óra pedig Jesoloban ért minket.

Látni kell a tengert hajnalban! A levonuló dagály, a hullámok hangja, a hűs víz, a szinte hideg homok, a néptelen part, a tengerfelszín és az égalj találkozása… Valami csoda!!!

A parthoz legközelebb eső parkolóban való egy óra alvás után bevettük a tengert! Tapicskoltunk a homokban, begyűjtöttük a part összes kagylóját, ugráltunk a hullámokban… mint gyerekek, élveztük a tengert.
VÉGRE!!! Egy teljes évet kellett várnunk, hogy ismét átélhessük ezt csodát. Mert, bizony, be kell valljuk: nekünk, a síkon élő embereknek a tenger maga a csoda! Itt tudunk ellazulni, itt tudunk feltöltődni.

A következő állomás Velence volt. Mivel az általunk választott időpontban benn a szigeten már egy éjszakára sem volt szállás, így Mestre mellett döntöttünk. És nem bántuk meg. Az a fennséges ebéd és reggeli, amit a szállodában kaptunk… Most is összefut a nyál a számban…
Ebédre természetesen tésztát ettünk. Mi mást?! Lasagnet. Az az omlós házi tészta, az a mennyei besamelmártás… Most is érzem az ízét a számban. A reggelikor pedig a gyümölcsös pana cotta… Az ember a kulináris mennyekben érzi magát Olaszországban. És ez mindenhol így van!

Velencéből/Mestréből San Marinoba vezetett az utunk. San Marinot mindenkinek látni kell!

A várban volt a szállasunk a 3 bástya egyikének a tövében. Mint pókemberek indultunk el felfedezni a várat, a bastyákat, hiszen végig lehet sétálni a várfal peremén. És még a középkorba is visszatérhettünk egy rövidke órára, ugyanis egy társulat épp akkor tartotta főpróbáját. Manó csak ámult a középkor kegyetlenségén, ugyanis a darabban egy fiatal lányt boszorkánysággal vádoltak, pontosabban azzal, hogy az ördögtől vezérelve csábított el egy fiatal papot.

Elmondhatatlanul szép volt az a masfél nap. Olyan csodát, mint ez a parányi ország és fővárosa ritkán lát az ember.

San Marino szerpentineit magunk mögött hagyva belevetettük magunkat a toszkán tájba. Aki nem bírja a hullámvasutazást, az ne vágjon neki a toszkán hegyeknek, szűk hágóknak. A táj, az épületek, az utak elmondhatatlanul szépek.

Fel majd le, majd ismét fel. Így jutottunk el Piombinoba, ahol kompra szállva áthajóztunk Elbára.

Elba egy csudahely! Így, ahogy írom, ahogy olvasod, kedves olvasóm. Ide biztosan még visszajövünk!

Erről a szigetről csak szuperlativuszokban tudok beszélni. Hogy miért? Lássuk csak:
– az idegennyelv-használat miatt – Családunk több nyelven beszél, azonban a “több nyelv” között nincs ott az angol. Olaszországban pedig angolon kívül más idegen nyelven nem értenek, nem beszélnek. Nem úgy Elbán, ahol akár németül is, akár franciául is válaszolnak a szálláshelyeken, kávézókban, de akár az utca emberét is megkérdezve.
– tisztaság – Az elbaiaik híresen büszkék tiszta szigetükre. És itt nemcsak arra kell gondolni, hogy lépten-nyomon találunk szemeteseket. Nemcsak hogy szemetesek vannak elhelyezve még a legeldugottabb tengerparton is, hanem szelektív hulladékgyűjtő kukák, amiket minden nap (!) ürítenek.
– történelem – Elba minden kavicsa történelem. Pontosabban régmúlt idők történeteiről mesél. Nincs olyan hely ezen a kis szigeten, ahol ne történt volna érdekes, jelentős dolog. Vagyis Elba történelme, története nemcsak Napóleonban merül ki!
– tenger/tengerpart – Bár csak az északi féltekét fedeztük fel a szigetnek, ilyen sokszínűséget ritkán lehet tapasztalni ilyen kis területen, ugyanis a természetes homokos parttól kezdve az apró és nagyobb kavicsoson át egészen a sziklás partszakaszokig, minden megtalálható a szigeten.
– utak – Csak gyakorlott vezetőknek ajánlott. Nagyon keskenyek, kacskaringósak. Viszont nagyon jó minőségűek és szerteágazóak, vagyis mindenhova jó úton lehet eljutni.
– sokszínűség – Ezen a kis szigeten van hegy, völgy, tengerpart. Van lehetőség mind az aktív, mind a passzív pihenésre. Mindezek mellett ez a kis sziget bővelkedik saját gasztronómiai sajátosságokban is. Az elbai méz nagyon finom, a bor fantasztikus, az olivaolaj utánozhatatlan, a saját kávéültetvényeikről származó kávé bivalyerős. Éttermei kicsik, családiasak, saját készítésű, “elbai” tésztákkal, ételekkel. Toszkán kerámiáik igazán egyediek, ékszereik a naplemente színeit idézik.
– elbaiság – Hogy mit is jelent ez? Ahhoz el kell menni erre a szigetre, és amint a partra teszi az ember a lábát, azonnal érezni fogja.

Folyt. köv.