EmeskeRemeke

Az elmúlt években a környezetembe is bekúszott ez az új, mondhatni más és szokatlan karácsonyi dekor, a grincsfa. Úton-útfélen találkozni szép és kevésbé szép kivitelezésével. A közösségi oldalakon a manókészítés mellett ez a másik “hóbort”, amivel elárasztják az ember facebookos idővonalát a lelkes készítők.

Eddig valami oknál fogva kevésbé sikerült diy grincsfa példányok jöttek velem szembe, úgy voltam vele, ki sem próbálom, mivel biztosan sok vesződés lenne, hogy egy valamirevaló, szebbnek mondható grincsfát alkossak. De hajtott a kíváncsiság, főleg azután, hogy a legutóbbi workshopon, amelyen részt vettem, a lányok kitalálták, hogy a workshop vezetője szervezzen egy grincsfakészítő délutánt is. Orsi, a BorsóBarkács Kreatív Műhely alkotója pedig eleget tett a kéréseknek, így a hétvégén vezényletével elkészíthettem első grincsfámat.

De ne ugorjunk ennyire előre. A különböző videómegosztókon és diy oldalakon számtalan elkészítési módját megtaláljuk a grincsfának, így ezt most nem részletezném. Inkább néhány sorban leírom, honnan is ered ez a szokatlan karácsonyi dekor.

Az 1950-es években került kiadásra Theodor Seuss Geisel, vagyis Dr. Seuss (az íróról és műveiről egy nagyon jó összefoglaló olvasható ITT) meséje, amelynek szereplője, a grincs (a magyar fordításban görcs), aki utálja a karácsonyt, és mindent elkövet azért, hogy ez az ünnep eltűnjön.

Mindamellett, hogy ellopja az összes karácsonyi díszt és ajándékot, a karácsonyfát is jól elintézi: gúzsba köti. Innen ered tehát az oly sokak által szeretett újkeletű karácsonyi dekoráció, amelyet a hétvégén volt alkalmam elkészíteni.

A BorsóBarkács Kreatív Műhely alkotója, Orsi bár csak második alkalommal szervezett workshopot, nagyon nagy profizmusról árulkodott ez a délután. Mindamellett, hogy egy nagyon praktikusan berendezett teremben várt minket, teljesítette mindenkinek az egyéni kívánságát is a grincsfadíszítést illetően. Ami nem lehetett egyszerű, hiszen 15-en voltunk, plusz a kisebb, nagyobb gyerkőcök, akik számára külön elfoglaltságot biztosított (ők asztaldíszt készítettek).

Eleinte toporogtam a 3 köteg zanót és a kaspóm előtt, utolsónak fogtam neki az összeállításnak, azonban Orsi segítségével, praktikus tanácsaival tényleg gyerekjáték volt elkészíteni a fát. Egy-egy fa összekötözése első alkalommal biza kétemberes munka, a gyakorlottabbaknak, ügyesebbeknek ment egyedül is. A díszítést előre összeállított, névre szóló kis csomagocskáinkból oldottuk meg, vagy volt, aki saját díszeket hozott, Orsi ebben is nagyon rugalmas volt. Ha valaki, mint például én, készítés közben más koncepciót talált ki, azt is megoldotta. Így tényleg felszabadító volt alkotni. Csak ajánlani tudom Orsi workshopjait!

S hogy milyen lett a grincsfám? Íme:

Nekem nagyon tetszik. S mi több, a család szkeptikus férfitagjainak is! Ezért pluszban megérte részt venni ezen a kreatív délutánon.

Nemrég Manó vendégül látta egyik osztálytársát, aki babásnak nevezte a szobáját, amit Manó nagyon szeret. Igen, a falon ott van Bogyó, Babóca és társai, valamint a kedvenc munkagépei. Alig volt 2 éves, amikor szobájának a falára festettem őket. Az ágya tele van plüss állatokkal, akik a Thomasos és Villám McQueenes párnákon pihennek. Ő ezekkel együtt szereti a szobáját. Most mégis azt kérte, hogy kezdjük el nagyfiúsabbá alakítani.

A nagyobb munkákat majd tavasszal fogjuk megejteni, de addigis néhány kisebb dekorációs darabbal és nagyfiúsított használati tárggyal már most elkezdjük az átalakítást.

Mivel Manó ágya egy narancssárga vázas, zöld sátras ágy, színben hozzá illő ágyneművel, gondoltam, a Thomasos és Villám McQueenes párnákat is ilyen színösszeállításúakra cserélem le. Azonban nem szerettem volna snassz, egyszínű párnákat tenni az ágyára, így arra gondoltam, saját kezűleg teszem egyedivé őket.

Manó kedvencei jelenleg a szuperhősök: Vasember, Batman, Pókember. Ezért őket választottam díszítésnek.

Az Ikea egyszínű Gurli díszpárnahuzataiból vásároltam egy narancssárga és egy zöld darabot. Ezeket terveztem nagyfiúsítani, pontosabban textilfestékkel egyedivé varázsolni. A párnahuzatokon Vasembert és Batmant szerettem volna megjeleníteni, így megfelelő sablonok után kutattam. Szerencsére hamar megtaláltam mindkettőt a képkeresőben.

A párnahuzatokat kivasaltam, majd mindkettőbe helyeztem egy-egy kartonlapot, hogy a textilfesték ne üssön át.

Ezután matricára ki lettek vágva a sablonok. A matricákról eltávolítottam a felesleget.

Majd egy hordozófóliával ráragasztottam a párnahozatra őket.

Ezt követően több rétegben felvittem a textilfestéket. Pentart textilfestéket használtam, mivel már többször dolgoztam vele és nagyon szeretem.

Fél órát hagytam száradni a festéket, majd lehúztam a huzatokról a matricát.

Egy nap múlva magas hőfokon átvasaltam a párnahuzatokat, majd a helyükre is kerültek.

Ez volt az első Ikeahackem, de nem az utolsó. Hamarosan mutatok egy hasonló, Ikea párnahuzattal elkövetett hacket. 😄

Minden Saly Noémivel és az ő narancslekvár receptjével kezdődött…

Történt ugyanis, hogy szinte napra pontosan 7 évvel ezelőtt megvásároltam az akkor újra megjelenő, átalakult, frissült Magyar Konyha decemberi számát.

Emlékszem, vonzott benne a címlap, tetszett, hogy a receptek mellett ott van a történet, az étel és készítőjének története. Nem az addig általam ismert s vásárolt receptes újság volt már első kinézetre sem. A beltartalom sokkal többet és teljesen mást nyújtott és nyújt a mai napig, mint a többi “főzős” újság. Ezért is veszem meg most is minden számát.

No, de kanyarodjunk vissza ahhoz a bizonyos Saly Noémiféle narancslekvárhoz.

A lap Spájz (és Piros Lábos) rovatának írója egy irodalomtörténész, a budapesti Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum munkatársa. Azért ismerjük el, nem mindennapi jelenség, hogy egy gasztrofolyóirat állandó szerzője egy irodalomtörténész legyen! Ez a tény teljesen más kontextusba helyezi az általa közölt recepteket. És nem mellesleg akkor is érezhető receptjein és azok mellé fűzött történetein valami másfajta ihletettség, mint más lapok receptközlésein. Talán épp emiatt nyitom ki mindig először az ő rovatánál a lapot.

Emlékszem, napokon, heteken keresztül csak lapozgattam azt a bizonyos decemberi lapszámot, mindig visszatérve a narancslekvár receptjéhez, amit szinte már kívülről tudtam. Aztán belevágtam, lesz, ami lesz alapon.

Bevallom, az első adag lekvárt meg sem kóstoltam, azonnal elajándékoztam. Ezután nemvárt reakciókkal kellett szembesülnöm. “Nagyon finom, csinálj még!” – mondták egyre többen. És csináltam még.

Aztán elkezdtem mást is főzni a konyhámban, felkutattam nagyanyáim receptjeit, elkezdtem gyűjteni a régi szakácskönyveket. De mindig vissza-visszatértem Saly Noémi receptjeihez is. Annak pedig kifejezetten megörültem, hogy végre megjelent a Magyar Konyha-beli receptjeinek a gyűjteménye könyv formájában. Így nem kell végiglapoznom az összes Magyar Konyhát, hogy megtaláljam azt a receptjét, amit éppen el akarok készíteni.

A Spájz rovat szinte minden receptjét kipróbáltam már, de legközelebb a szívemhez a tésztaszósz került. Számomra “A” TÉSZTASZÓSZ. Így, csupa nagybetűvel. Hogy miért? Mert egy tálnyi alapanyagból olyan finom szószt tudok üvegekbe zárva készíteni, hogy szavakkal le nem írható. A nyári, kerti paradicsomból készült paradicsomlén még szinte érződik a napsugár íze. A sárga- és fehérrépa frissességét és ropogósságát még összeturmixolt állapotában is érezni lehet. A friss zöldfűszerek illóolaja pedig megérinti az ember minden ízlelőbimbóját. (Ahogy írom, most is összefut a nyál a számban…) Arról nem is beszélve, hogy igazi olasz tésztával elkészítve, az ember Itáliában érezheti magát egy pillanatra.

És nem mellesleg nagyon egyszerűen el lehet készíteni.

Hozzávalók

4 kg paradicsom

2-3 db sárgarépa

2-3 db fehérrépa

1 nagyobb zeller

2-3 db hagyma

1 fej fokhagyma

fél liter olaj

szűk marok rozmaring és oregánó

nagy marok bazsalikom

10-15 db babérlevél

só, bors, cukor ízlés szerint

Elkészítés

A paradicsomból paradicsomlevet főzünk. A 4 kg paradicsomból kb. 3 l lé lesz. A zöldségeket megpucoljuk és kisebb karikákra vágjuk. Egy lábosba beleöntjük az olajat és beletesszük a zöldségeket. Nem baj, ha egyik, másik egy kis színt kap. A hagymát is megpucoljuk, felvágjuk és a zöldségekhez adjuk. Végül belenyomjuk a megtisztított fokhagymákat is. Pár percig pároljuk, majd felöntjük a paradicsomlével. Beletesszük a babérlevelet, a sót, borsot, cukrot. Addig főzzük, amíg a zöldségek teljesen megpuhulnak. A fűszernövényeket a főzés utolsó 10 percében tesszük csak bele. Ha minden zöldség megfőtt, kihalásszuk a babérleveleket és turmixoljuk a szószt. Ismét visszatesszük főni. Pár percig főzzük, majd levéve a tűzhelyről kupakos üvegekbe töltjük. Az üvegeket lezárjuk és 5 percre felfordítjuk, majd mehet a dunsztba 48 órára.

Lehet az alapja egy milánóinak, de a lasagnehoz is tökéletes. Egy kis parmezánnal összekeverve önmagában is megállja a helyét egy tányér spagettivel.

Megéri elkészíteni! 

Néhány évvel ezelőtt a halloween észrevétlenül bekúszott hozzánk is. Egyszercsak azt vettem észre, hogy október utolsó napjaiban tököt vájok és lámpást faragok. Természetesen Manó kívánságára. Hogy hogyan történt mindez? Fogalmam sincs. De Manó élvezi. Így az elmúlt években a töklámpás készítés mellé felsorakozott a múmiamécses gyártása és a halloween keksz sütése.

Idén pedig, gondoltam egyet, és szellemesre vettem a fílinget.

Az úgy kezdődött, hogy vészesen közeledett az őszi szünet, amit nem szerettem volna, ha Manó a tévé előtt tölt. Így megtöltöttem tartalommal minden napot. Volt játszóterezés, sütisütés, kirándulás. A legjobban viszont azt élvezte, amikor bölcsis-ovis barátjával együtt alkothatott.

Természetesen most is szétnéztem a műhelyben, mit lehetne hasznosítani alkotás céljából a hulladék faanyagokból. Találtam is néhány mdf- és gerenda darabot. Szinte azonnal láttam bennük a szellemet.

A faanyag mellett találtam falfestéket is, ami pont jól jött, mert azért ekkora darabokat nem szerettem volna akrilfestékkel megfesteni. Nem lett volna valami gazdaságos.

Így nekiálltunk a fiúkkal szellemeket festeni. Szerencsére az unitop egykettőre megszárad, így nem unták meg olyan hamar a gyerekek sem az alkotást. Addig pedig míg egy-egy oldala száradt a faanyagnak, egy kis géz és tapétaragasztó segítségével múmiákat készítettünk.

Hát így történt, hogy az idei őszi dekorációnk igencsak szellemesre sikeredett.

Egyre többen vannak a környezetemben, akik alkotnak, kreatívkodnak. Figyelemmel próbálom kísérni műhelyük munkáit, és bevallom, sokszor inspirálódok is alkotásaikból. Ha pedig egy-egy nyílt műhelynap vagy workshop alkalmával bepillantást engednek alkotói mivoltukba, akkor igyekszek ott lenni.

Ilyen nap volt a mai is, amikoris a BorsóBarkács Kreatív Műhely alkotójának, Orsinak az első workshopjára látogattam el a szomszéd település művelődési házába.

Hangolódván a közelgő ünnepre, Orsi egy karácsonyi asztaldíszkészítő workshopot szervezett. A délután folyamán két asztaldíszt is készíthettünk a rengeteg kreatív anyagból, termésekből, mohából. Mindenki egyéni ízlése, ötlete, kreativitása szerint készíthette el az asztaldíszeket. Orsi végtelen türelemmel nagyon sok praktikát és műhelytitkot megosztott velünk, résztvevőkkel.

Bevallom, eddig nem volt karácsonyi hangulatom, de a mai délután bennem is elindította a készülődésre való ráhangolódást.

Köszönöm az élményt, a lehetőséget!

És mit alkottam? Íme: