Év elején nemcsak a szekrényeimet rendszerezem, hanem a különböző adathordozókon, felhőn tárolt dokumentumaimat is átvizsgálom, a felesleges file-okat törlöm. Mivel szeretek rövidítéseket, mozaikszavakat használni a mappák, könyvtárak neveiként, így gyakran okoz fejtörést, hová és hogyan mentettem el bizonyos dolgokat. És persze azon is sokszor elgondolkodom, vajon mit menthettem el mondjuk “mkn” néven. Mert persze az idő sürgetése miatt minél hamarabb szeretnék végezni ezzel a szanálással is, egy dokumentum megnyitása pedig értékes pillanatokat vesz el a munkából, főleg akkor, ha egy teljesen értelmetlen, felesleges file megnyílására várok.
mkn_1, mkn_2, mkn_3… És még folytathatnám a sort annak a temérdek, mindenféle formátumban lementett file-nak, amit legutoljára hagytam a mai file-tisztogatás alkalmával. Már jojózott a szemem a sok képtől, szövegtől, ábrától, amit sikerült átnéznem és végül a kukába dobva több gigányi helyet felszabadítanom, de még ott volt ez a rengeteg anyag. Épp az első file-ra kattintottam, amikor Mogyi úgy gondolta, teljesítette a napi alvásadagot. Így az év eleji rendrakás egyelőre abbamaradt…
Azonban továbbra is azon gondolkodtam, mit takarhat az “mkn” rövidítés.
A délután a szokásos családmenedzseléssel zajlott, beiktatva egy gyors könyvtári látogatást. Közben persze be-beugrott az “mkn”. Épp a 3. elvivendő könyvet emeltem le a polcról, amikor beugrott: mkn, azaz Magyar kultúra napja. Ami épp ma van! Teljes megdicsőüléssel az arcomon mentem a kiválasztott könyvekkel a kölcsönzőpulthoz. S bár csak egy könyvért ugrottam be (a Varázsos évekért), hárommal távoztam. Három teljesen más témájúval. Szélesebb az érdeklődési köröm nem is lehetne…
Hát, boldog Magyar kultúra napját mindenkinek! Boldog mkn-t!
Ui. Menjen mindenki könyvtárba!
