1.0EmeskeRemekehttps://emeskeremeke.cafeblog.huEmeskeRemekehttps://emeskeremeke.cafeblog.hu/author/emeskeremeke/<p>Szégyen ide, szégyen oda, de be kell valljam, hogy így, 30 évesen készítettem el életem első gombócát. Ami igenis szégyen olyan nagyanyai háttérrel, ami nekem van.</p> <p>Gyerekként mindig mama mellett segédkeztünk a húgommal a konyhában: kevertünk-kavartunk, gyúrtunk, nyújtottunk. Gombóc esetén mi törtük a krumplit, tettük a tölteléket, formáltuk gombóccá a tésztát, valamint ha már volt gombóc, akkor nem maradhatott el a nudli sem és persze annak a sodrása. Imádtuk készíteni!</p> <p>Közel egy éve nyüstöltem a szomszéd nénit, hogy segítsen gombócot készíteni, de ő mindig lerázott azzal, hogy annál egyszerűbb dolog nincs a világon, mint a gombóckészítés: "Megfőzöd a krumplit, megtöröd, hagyod kihűlni, ütsz bele egy tojást és annyi lisztet adsz hozzá, amennyit gyúrás közben felvesz. Kinyújtod, kockára vágod, beleteszed a tölteléket, gombóccá formázod, kifőzöd" - mondta mindezt egy szuszra, mintha tényleg a világ legegyszerűbb dolga lenne a gombóckészítés.</p> <p>És tényleg közelít a világ legegyszerűbb dolgai felé. De azért én próbáltam biztosra menni, így segítségül hívtam Limarát, és az ő <a href="http://www.limarapeksege.hu/2010/07/sargabarackos-gomboc.html">recept</a>jét legalább 50-szer átolvasva nekiálltam életem első szilvás gombócának. Az eredmény fenséges lett, hogy Manó szavaival éljek. Azt hiszem, jöhet a tömeggyártás! Már csak arra leszek kíváncsi, hogyan viselkednek majd a lefagyasztott gombócok, mikor kifőzöm őket...</p> <p><img class="aligncenter wp-image-33 size-thumbnail" src="https://emeskeremeke.cafeblog.hu/files/2017/01/gomboc-150x150.jpg" alt="gomboc" width="150" height="150" /></p>rich