EmeskeRemeke

Nemrég Manó vendégül látta egyik osztálytársát, aki babásnak nevezte a szobáját, amit Manó nagyon szeret. Igen, a falon ott van Bogyó, Babóca és társai, valamint a kedvenc munkagépei. Alig volt 2 éves, amikor szobájának a falára festettem őket. Az ágya tele van plüss állatokkal, akik a Thomasos és Villám McQueenes párnákon pihennek. Ő ezekkel együtt szereti a szobáját. Most mégis azt kérte, hogy kezdjük el nagyfiúsabbá alakítani.

A nagyobb munkákat majd tavasszal fogjuk megejteni, de addigis néhány kisebb dekorációs darabbal és nagyfiúsított használati tárggyal már most elkezdjük az átalakítást.

Mivel Manó ágya egy narancssárga vázas, zöld sátras ágy, színben hozzá illő ágyneművel, gondoltam, a Thomasos és Villám McQueenes párnákat is ilyen színösszeállításúakra cserélem le. Azonban nem szerettem volna snassz, egyszínű párnákat tenni az ágyára, így arra gondoltam, saját kezűleg teszem egyedivé őket.

Manó kedvencei jelenleg a szuperhősök: Vasember, Batman, Pókember. Ezért őket választottam díszítésnek.

Az Ikea egyszínű Gurli díszpárnahuzataiból vásároltam egy narancssárga és egy zöld darabot. Ezeket terveztem nagyfiúsítani, pontosabban textilfestékkel egyedivé varázsolni. A párnahuzatokon Vasembert és Batmant szerettem volna megjeleníteni, így megfelelő sablonok után kutattam. Szerencsére hamar megtaláltam mindkettőt a képkeresőben.

A párnahuzatokat kivasaltam, majd mindkettőbe helyeztem egy-egy kartonlapot, hogy a textilfesték ne üssön át.

Ezután matricára ki lettek vágva a sablonok. A matricákról eltávolítottam a felesleget.

Majd egy hordozófóliával ráragasztottam a párnahozatra őket.

Ezt követően több rétegben felvittem a textilfestéket. Pentart textilfestéket használtam, mivel már többször dolgoztam vele és nagyon szeretem.

Fél órát hagytam száradni a festéket, majd lehúztam a huzatokról a matricát.

Egy nap múlva magas hőfokon átvasaltam a párnahuzatokat, majd a helyükre is kerültek.

Ez volt az első Ikeahackem, de nem az utolsó. Hamarosan mutatok egy hasonló, Ikea párnahuzattal elkövetett hacket. 😄

Minden Saly Noémivel és az ő narancslekvár receptjével kezdődött…

Történt ugyanis, hogy szinte napra pontosan 7 évvel ezelőtt megvásároltam az akkor újra megjelenő, átalakult, frissült Magyar Konyha decemberi számát.

Emlékszem, vonzott benne a címlap, tetszett, hogy a receptek mellett ott van a történet, az étel és készítőjének története. Nem az addig általam ismert s vásárolt receptes újság volt már első kinézetre sem. A beltartalom sokkal többet és teljesen mást nyújtott és nyújt a mai napig, mint a többi “főzős” újság. Ezért is veszem meg most is minden számát.

No, de kanyarodjunk vissza ahhoz a bizonyos Saly Noémiféle narancslekvárhoz.

A lap Spájz (és Piros Lábos) rovatának írója egy irodalomtörténész, a budapesti Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum munkatársa. Azért ismerjük el, nem mindennapi jelenség, hogy egy gasztrofolyóirat állandó szerzője egy irodalomtörténész legyen! Ez a tény teljesen más kontextusba helyezi az általa közölt recepteket. És nem mellesleg akkor is érezhető receptjein és azok mellé fűzött történetein valami másfajta ihletettség, mint más lapok receptközlésein. Talán épp emiatt nyitom ki mindig először az ő rovatánál a lapot.

Emlékszem, napokon, heteken keresztül csak lapozgattam azt a bizonyos decemberi lapszámot, mindig visszatérve a narancslekvár receptjéhez, amit szinte már kívülről tudtam. Aztán belevágtam, lesz, ami lesz alapon.

Bevallom, az első adag lekvárt meg sem kóstoltam, azonnal elajándékoztam. Ezután nemvárt reakciókkal kellett szembesülnöm. “Nagyon finom, csinálj még!” – mondták egyre többen. És csináltam még.

Aztán elkezdtem mást is főzni a konyhámban, felkutattam nagyanyáim receptjeit, elkezdtem gyűjteni a régi szakácskönyveket. De mindig vissza-visszatértem Saly Noémi receptjeihez is. Annak pedig kifejezetten megörültem, hogy végre megjelent a Magyar Konyha-beli receptjeinek a gyűjteménye könyv formájában. Így nem kell végiglapoznom az összes Magyar Konyhát, hogy megtaláljam azt a receptjét, amit éppen el akarok készíteni.

A Spájz rovat szinte minden receptjét kipróbáltam már, de legközelebb a szívemhez a tésztaszósz került. Számomra “A” TÉSZTASZÓSZ. Így, csupa nagybetűvel. Hogy miért? Mert egy tálnyi alapanyagból olyan finom szószt tudok üvegekbe zárva készíteni, hogy szavakkal le nem írható. A nyári, kerti paradicsomból készült paradicsomlén még szinte érződik a napsugár íze. A sárga- és fehérrépa frissességét és ropogósságát még összeturmixolt állapotában is érezni lehet. A friss zöldfűszerek illóolaja pedig megérinti az ember minden ízlelőbimbóját. (Ahogy írom, most is összefut a nyál a számban…) Arról nem is beszélve, hogy igazi olasz tésztával elkészítve, az ember Itáliában érezheti magát egy pillanatra.

És nem mellesleg nagyon egyszerűen el lehet készíteni.

Hozzávalók

4 kg paradicsom

2-3 db sárgarépa

2-3 db fehérrépa

1 nagyobb zeller

2-3 db hagyma

1 fej fokhagyma

fél liter olaj

szűk marok rozmaring és oregánó

nagy marok bazsalikom

10-15 db babérlevél

só, bors, cukor ízlés szerint

Elkészítés

A paradicsomból paradicsomlevet főzünk. A 4 kg paradicsomból kb. 3 l lé lesz. A zöldségeket megpucoljuk és kisebb karikákra vágjuk. Egy lábosba beleöntjük az olajat és beletesszük a zöldségeket. Nem baj, ha egyik, másik egy kis színt kap. A hagymát is megpucoljuk, felvágjuk és a zöldségekhez adjuk. Végül belenyomjuk a megtisztított fokhagymákat is. Pár percig pároljuk, majd felöntjük a paradicsomlével. Beletesszük a babérlevelet, a sót, borsot, cukrot. Addig főzzük, amíg a zöldségek teljesen megpuhulnak. A fűszernövényeket a főzés utolsó 10 percében tesszük csak bele. Ha minden zöldség megfőtt, kihalásszuk a babérleveleket és turmixoljuk a szószt. Ismét visszatesszük főni. Pár percig főzzük, majd levéve a tűzhelyről kupakos üvegekbe töltjük. Az üvegeket lezárjuk és 5 percre felfordítjuk, majd mehet a dunsztba 48 órára.

Lehet az alapja egy milánóinak, de a lasagnehoz is tökéletes. Egy kis parmezánnal összekeverve önmagában is megállja a helyét egy tányér spagettivel.

Megéri elkészíteni! 

Néhány évvel ezelőtt a halloween észrevétlenül bekúszott hozzánk is. Egyszercsak azt vettem észre, hogy október utolsó napjaiban tököt vájok és lámpást faragok. Természetesen Manó kívánságára. Hogy hogyan történt mindez? Fogalmam sincs. De Manó élvezi. Így az elmúlt években a töklámpás készítés mellé felsorakozott a múmiamécses gyártása és a halloween keksz sütése.

Idén pedig, gondoltam egyet, és szellemesre vettem a fílinget.

Az úgy kezdődött, hogy vészesen közeledett az őszi szünet, amit nem szerettem volna, ha Manó a tévé előtt tölt. Így megtöltöttem tartalommal minden napot. Volt játszóterezés, sütisütés, kirándulás. A legjobban viszont azt élvezte, amikor bölcsis-ovis barátjával együtt alkothatott.

Természetesen most is szétnéztem a műhelyben, mit lehetne hasznosítani alkotás céljából a hulladék faanyagokból. Találtam is néhány mdf- és gerenda darabot. Szinte azonnal láttam bennük a szellemet.

A faanyag mellett találtam falfestéket is, ami pont jól jött, mert azért ekkora darabokat nem szerettem volna akrilfestékkel megfesteni. Nem lett volna valami gazdaságos.

Így nekiálltunk a fiúkkal szellemeket festeni. Szerencsére az unitop egykettőre megszárad, így nem unták meg olyan hamar a gyerekek sem az alkotást. Addig pedig míg egy-egy oldala száradt a faanyagnak, egy kis géz és tapétaragasztó segítségével múmiákat készítettünk.

Hát így történt, hogy az idei őszi dekorációnk igencsak szellemesre sikeredett.

Egyre többen vannak a környezetemben, akik alkotnak, kreatívkodnak. Figyelemmel próbálom kísérni műhelyük munkáit, és bevallom, sokszor inspirálódok is alkotásaikból. Ha pedig egy-egy nyílt műhelynap vagy workshop alkalmával bepillantást engednek alkotói mivoltukba, akkor igyekszek ott lenni.

Ilyen nap volt a mai is, amikoris a BorsóBarkács Kreatív Műhely alkotójának, Orsinak az első workshopjára látogattam el a szomszéd település művelődési házába.

Hangolódván a közelgő ünnepre, Orsi egy karácsonyi asztaldíszkészítő workshopot szervezett. A délután folyamán két asztaldíszt is készíthettünk a rengeteg kreatív anyagból, termésekből, mohából. Mindenki egyéni ízlése, ötlete, kreativitása szerint készíthette el az asztaldíszeket. Orsi végtelen türelemmel nagyon sok praktikát és műhelytitkot megosztott velünk, résztvevőkkel.

Bevallom, eddig nem volt karácsonyi hangulatom, de a mai délután bennem is elindította a készülődésre való ráhangolódást.

Köszönöm az élményt, a lehetőséget!

És mit alkottam? Íme:

Egy ideje érlelődik bennem a babavarrás gondolata. Nézegettem is nagyon sok mintát, ötletet, de rá kellett jönnöm, nekem a saját babámat kell megterveznem, elkészítenem. Nem szerettem volna más tollával ékeskedni, így ceruzát és papírt ragadtam s egy esős délutánon nekifogtam a rajzolásnak.

Úgy tűnik, a folyamat elindult. Már csak az apró finomítások vannak hátra és a legnagyobb munka: a baba megszületése.

“- Szélkabátban muzsika.” – olvastam a minap Manó olvasókönyvébe. És igen, tagadhatatlanul itt van ez a szélkabátba bújt ősz.

Szeretem az évszakváltásokat. Ilyenkor mindig új terveket kezdek el szövögetni. Illetve törekszem arra, hogy folyamatban lévő dolgaim rendezzem, befejezzem. Például a varródobozom, kötő- és horgolókosaram tartalmát kiürítsem, megkezdett, régóta porosodó, elfelejtett varrományaim, kézimunkáim utolsó láncszemét, öltését is elvégezzem.

Mint az a képen is látható, ismét nem üresek a varrós és kötős kosaraim. Az elmúlt hónapokban sok mindenbe belekezdtem, amit aztán ilyen-olyan okoknál fogva félbehagytam. De most eljött az ideje, hogy befejezzem!

Ezen elhatározás nyomán lett kész néhány kötött nyuszi…

…a Peti Kisszíves…

…egy régóta tervezett sál egy régen kész levő sapkához…

…és néhány álomfogó.

Mert befejezni s újrakezdeni jó! 

A minap, Manóért menve az iskolába, rácsodálkoztam a fákra: bizony-bizony elkezdtek sárgulni a leveleik. Visszavonhatatlanul itt az ősz. Nálam pedig még mindig a nyári dekorációk vannak kint. Épp itt az ideje évszakot váltani a lakásban is.

Miután számba vettem őszies lakásdíszeimet, rá kellett döbbennem, hogy nincs sok, s ami van, mind már több éves. Így úgy gondoltam, épp itt az ideje egy ki újításnak.

A lakásunkban van egy lépcsősor, amely fordulójával nem vagyok kibékülve. Itt ér össze a szekrény és a lépcső. Emiatt mindig telepakoljuk mindennel ezt a részt. Nagyon rendetlen zuga ez a lakásnak.

Miután felszámoltam és a helyére raktam az ide gyűjtött dolgokat, nekiláttam ide őszi dekorációt készíteni. Igazán szembetűnő hely, világos is, pont ideális egy dekoráció elhelyezéséhez.

Mivel egy asztalosműhely felett élünk, rendszeresen szoktam újrahasznosítani a műhelyben talált, feleslegessé vált anyagokat. Ez történt most is. Mikor észrevettem a ládába dobott 3 korongot, rögtön láttam bennük a tököt.

Miután az éleiket kissé lecsiszoltam, narancssága akrillfestékkel megfestettem mindkét oldalukat.

Majd, hogy tökösebbnek tűnjenek, barna akrillfestékkel becsíkoztam őket.

Ezt követően szárakat ragasztottam a tököknek. Most is, mint annyiszor, faragasztó segítségével rögzítettem a fadarabkákat a tökökre. Nehezebben szárad, mint pl. ha ragasztópisztollyal ragasztottam volna, viszont nagyon erős ragasztó lévén biztosan nem fog elengedni a ragasztás.

A falapok talpaként egy fahasábot választottam, amelyre ugyancsak faragasztóval rögzítettem a 3 tököt.

Ezután a tökök leveleit készítettem el. Filcből vágtam ki őket, majd erezetet varrtam rájuk.

Legvégül a tökökre ragasztottam a leveleket.

Ilyen lett. Szerintem igazán feldobja ezt az unalmas lépcsőfordulót.

Egy nagyon reggeli órában Manó becsattogott a hálóba teljes felháborodással. “Hol van az órarend, amit írtam?” – kérdezte. “A konyhában” – válaszoltam szinte még félálomban. “Muszáj betennem a táskámba, tudnom kell, milyen óra következik!”

Ekkor fogalmazódott meg bennem egy újabb órarend gyártása. Mert úgy tűnik, nem elég a tolltartójába írt, plusz a konyhában a hűtőre kifüggesztett órarend, az íróasztalára is kell egyet gyártanom. Mivel nincs faliújság az asztala fölött, amire kitűzhetnénk pl. az órarendet, egy újabb papír alapút pedig nem szerettem volna, így más alapanyagból gondoltam megalkotni.

Mivel mindannyian nagyon szeretjük a legot, így egyértelmű volt, hogy kockaórarendet fogok készíteni.

Először is számba vettem, Manónak hány tantárgya és azokból hány órája van ebben az új tanévben, majd a házi legokészletet fésültem át megfelelő számú és színű kockákért. Amiből nem volt elég, beszereztem a Lego Store üzletben.

Ezután elkészítettem az órarendet, majd matricára kinyomtattam. Többféle verziót is szerkesztettem, végül amellett döntöttem, amelyen a betűk színe ugyanolyan, mint a tantárgyhoz választott kockáé.

A matricákat egyenként felragasztgattam a kockákra…

…majd összeállítottam a heti órarendet.

Manónak tetszik és így biztosan tudni fogja, milyen órája lesz másnap!

Megtetszett… Megcsináltam… 3.

Az idei nyár slágere nálunk egyértelműen a francia lecsó volt. Ettük köretként, húsok mellé, rizzsel, tojással, de magában is. Ezért gondoltam egy nagyot, és télire is tettem, üvegbe. Meglátjuk, hogyan fog elállni.

Így készítettem:

Hozzávalók

20 db paprika

1,5 kg paradicsom (én lucullust vettem, mivel ez a fajta húsosabb és nem enged annyi levet)

4 db kicsi cukkini

3 db padlizsán

só

Elkészítés

A paprikát megmostam és feldaraboltam.

Kertemben sok szép színes paprika termett, ezekből válogattam, hogy a téli szürkeségben üdítően hasson a sok szín a tányérunkon.

A paradicsomot ugyancsak megmostam és négybe vágtam.

Majd a kettőt összekevertem, sóztam és alacsony hőfokon főzni kezdtem.

Közben megmostam és feldaraboltam a cukkinit.

Majd ugyanezt tettem a padlizsánnal is.

Mivel nagyon fiatal cukkinit kaptam, így azt nem pucoltam meg, viszont a padlizsánt igen.

Mikor kicsit összeesett a paprika és levet engedett a paradicsom, beletettem a cukkinit és a padlizsánt, és készre főztem.

Ezután üvegbe kanalaztam a lecsót, lezártam és 5 percre fejre állítottam az üvegeket, majd 48 órára száraz dunsztban pihentek.

Hagymát szándékosan nem tettem bele, ugyanis arra gondoltam, hogy a következőképpen fogom elkészíteni: 2-3 nagyobb lilahagymát megpucolok, majd felszeletelek, olajon megdinsztelem és ráöntöm az üveges lecsót. Átforgatom, forrásig főzöm. És készen is van!

Alig várom a telet, hogy megkóstolhassam, milyen lett!

Nem bírtam magammal, és a paszulyos zakuszka után muszáj volt vinettásat / padlizsánosat is készítenem.

Bár örök ízszerelem számomra a paszulyos, a vinettást sem vetem meg. Ebben egyszerűen imádom a padlizsán füstös ízét (mivel tárcsán sütöm meg a vinettát) és azt a krémes állagot, amilyenné teszi az egész ételt.

Természetesen most is Terimamaféle recepttel dolgoztam.

Hozzávalók

– 5 db nagyobb hagyma

– 20 db paprika (10 db sárga, 10 db piros)

– 7 db padlizsán

– fél l olaj

– fél l paradicsomlé

– egész bors ízlés szerint

– só ízlés szerint

– babérlevél ízlés szerint

A padlizsánokat megsütjük. Legjobb kültéren, szabad tüzön, tárcsán és nem sütőben. Két okból is: 1. így kapja azt az utánozhatatlan füstös ízt, amitől mennyei lesz a zakuszka; 2. megspórolhatunk magunknak egy sütőtakarítást. A megsült padlizsánikat megpucoljuk, majd szűrőbe tesszük, hogy jól kicsöpögjön a benne maradt lé.

A hagymát és a paprikát megdaráljuk és az olajon megdinszteljük. Hozzáadjuk a padlizsánt. Ha krémesre szeretnénk a zakuszkánkat, akkor a tűzhelyről levéve botmixerrel pürésítjük. Visszahelyezzük a tűzhelyre, hozzáöntjük a paradicsomlevet, sózzuk, borsozzuk, beletesszük a babérlevelet és sűrű kavargatások közepette krémesre főzzük. Vigyázzunk, mert csap!

Ha elkészült, forrón üvegekbe rakjuk, az üvegeket 5 percre fejre állítjuk, majd mehet 48 órára a szárazdunsztba!

Mennyei reggeli/vacsora varázsolható belőle, de vendégfogadó bruschettara is nagyon finom, valamint házi pizza alapként utánozhatatlan ízt ad a pizzának.