EmeskeRemeke

Kokárda. “Kör alakú, fodros szélű (nemzetszínű) jelvény vagy szalagcsokor” – írja a Magyar Értelmező Kéziszótár. A hagyomány szerint az első piros-fehér-zöld kokárdát Petőfi Sándor felesége, Szendrey Júlia készítette azzal az ugyancsak nemzetiszín főkötővel együtt, amelyet saját magának készített március 13-án. Petőfi naplójában így emlékezik erre: “Míg én az egyik asztalnál a nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának.” (Petőfi naplója, Pest, március 17. 1848.)

„A francia forradalomban (1789) használták a nemzeti színű szalagból készített tricolort. Magyarországon, minthogy a márciusi ifjak mindent tőlük tanultak, a tricolort is tőlük vették át. A kokárdát a forradalmárfeleségek készítették. Petőfiét Szendrey Júlia hímezte piros, fehér és zöld színű gyöngyökből, a mintát Egressy Gábor fia, Egressy Ákos szerint a nővérétől, Egressy Eteltől vette.” (Ratzky Rita Petőfi-kutató nyilatkozata) Ezt a kokárdát, vagy legalábbis egy hasonlót őriznek a Magyar Nemzeti Múzeumban.

mnm.hu

Mióta eszemet tudom, március 15-én büszkén viselem a kokárdát. Nemrég pedig úgy döntöttem, hogy saját elképzelés alapján is készíteni fogok néhányat.

Mivel mostanában mindenféle szempontból behálózzák a gondolataimat a Galga-menti hímzések, így ismét ezekből inspirálódva alkottam meg kokárdacsokromat. Jelenleg ezek az első próbálkozások, de van még a tarsolyomban néhány ötlet a kokárda és a Galga-menti hímzés házasságát tekintve.

(A háttérben a piroshungary saját kezűleg is elkészíthető wc-papír guriga babái láthatóak.)

A kokárdákról részletesebben (rendelés, ár stb.) ITT lehet tájékozódni.

Manó ezen mondatával kezdtünk neki nemrég egy kis közös tevékenykedéshez. Épp Levendulalány oldalát böngésztük azon morfondírozva, mit is készítsünk el a rengeteg ötlet közül, amikor eszembe ötlött, hogy hamarosan nőnap, készítsünk valamit az osztálytársaknak és tanítónéniknek erre a napra.

Be kell valljam, nagyon sokáig egy felesleges “ünnepnek” tartottam a nemzetközi nőnapot, amit nőként ráadásul nekem is mosolyogva el kell szenvedni: virágok, puszik, “figyelmességek”, amik soha nem tetszettek, amiket soha nem akartam. Azonban mióta 3 férfi határozza meg a mindennapjaim, igenis elvárom, hogy ünnepeljenek, hogy ezen a napon valamilyen figyelmességgel ismerjék el női mivoltom.

De mielőtt Manóval való kreatívkodásunk eredményét megmutatnám, tekintsünk egy kicsit a múltba. 1857. március 8-án New Yorkban 40 ezer textil- és konfekcióipari munkásnő sztrájkolt a béregyenlőségért és munkaidő csökkentésért. Erre emlékezve 1910 augusztusában Koppenhágában Clara Zetkin javaslatára elhatározták, hogy NEMZETKÖZI NŐNAPot tartanak. Magyarországon 1914. március 8-án Ladányi Szeréna volt a nemzetközi nőnap első szónoka. Ezen időponttól ünnepeljük ezt a napot hazánkban is. (Forrás: http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/nemzetkozi_nonap)

Bálint-nap óta nem tudok elszakadni a szívecskéktől. A Kisszíves esemény óta esténként még készítettem néhány szívecskét, amelyeket most Manóval fel is használtunk. Ugyanis ezek lettek a nőnapi figyelmességek alapjai.

Minden virág számára 2 levelet rajzoltam egy lapra, amelyeket Manó kiszínezett.

Azt hiszem, ezek a levelek önmagukért beszélnek, bemutatva Manót: ő tényleg egy ilyen színes egyéniség! Mikor felvázoltam neki, mit is készítünk, a következő mondattal fordult hozzám: “Ugye, tudod, hogy nem lesznek csak zöldek a levelek?!” Őszintén szólva, meg sem fordult a fejemben, hogy ilyet, vagy bármit is kérjek tőle a levelek kiszínezését illetően. Elvégre az ő osztálytársai, tanítói számára készülnek ezek a virágok.

A levelek kiszínezése után különböző cikkcakk ollókkal kivágtuk a leveleket.

Majd Manó kiválasztotta a szíveket.

Ezeket ragasztópisztollyal rögzítettük egy-egy hurkapálcára.

Ezután egy-egy levél hátoldalát papírragasztóval bekentük, majd közepükre illesztettük a szívecskés hurkapálcát, legvégül pedig ráillesztettük a másik levélrészt.

Miután a hurkapálcák mentén kicsit megnyomkodtuk a leveleket, készen is lettek a kisszínes szívvirágok.

A nyári olaszországi kiruccanásunkról hozott kövekből készült elbamőbát már bemutattam itt. Most kedves barátnőmnek, futótársamnak készítettem születésnapjára ajándékot egy újabb elbai kő felhasználásával.

A kiválasztott kőre a Zsuzsi kreatív világa alkotója, Tóth Zsuzsi készítette el a mandalát. Köszönet érte. Ezután beszereztem a képkeretet és jöhetett az alkotás!

Először is nekiláttam a 3D-s képkeret akrilfestékkel történő megfestésének.

Először arra gondoltam, hogy igazodva a mandalához a keret belsejét és keret részét is fehérre festem. De megpróbálva igazodni az enteriőrhöz, ahova kerülni fog az ajándék, végül ilyen lett:

A festés után a legfantasztikusabb ragasztóval, a Soudal Fix ALL termékével rögzítettem a keret belsejébe a követ, majd 10 órán át pihentettem, hogy biztosan megragadjon.

Száradás után ráerősítettem a keretet. Majd jöhetett a csomagolás és átadás.

Boldog születésnapot, Kata!

Ma, március 1-jén kezdődik a tavasz. Legalábbis a meteorológiai tavasz a mai nappal veszi kezdetét. Ez az év 60. napja a Gergely naptár szerint. A római és a Julián naptárban ez az új év első napja.
Több jeles esemény is történt ezen a napon, híres és hírhedt ember születtek és haltak meg. (Érdemes utánanézni ITT.) Ebben az évben pedig erre a napra esik hamvazószerda, tehát kezdetét veszi a böjti időszak.

Sem a Magyar Néprajz köteteiben, sem Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában nem találunk arra utalást, hogy március első napjához bármiféle magyar néphagyomány kapcsolódna.

Ezzel ellentétben a környező országokban többféleképpen is “megünneplik” ezt a napot. Bulgáriában március 1-je Baba Marta napja, ez a nap jelenti a bolgárok számára a tavasz kezdetét. Ilyenkor piros és fehér fonalból készült martenicát ajándékoznak egymásnak.

A piros szín a gonosz erők távoltartására szolgál, a fehér szín az egészség, az erő és a boldogság jelképe. A népszokás szerint, amikor az ember az első fecskét vagy gólyát megpillantja, leveszi a március elsején feltűzött martenicát, amelyet felköt egy faágra vagy egy kő alá rejti, és azt mondja: “Vidd el a tél nehézségeit, és hozd el a tavasz szépségét!”

A bolgárok Baba Martát egy nagyon szeszélyes idős hölgynek tartják. Ez a márciusi időjárással függ össze, ami Bulgáriában ebben a hónapban igen változatos. Ehhez kapcsolódik ama népszokás is, mely szerint március 1 sötét hajnalán, még mielőtt beköszönt a hónap, csak a leányok kelnek fel, hogy ők fogadják a szeszélyes öregasszonyt, hogy az egész hónap vidám és nevetéssel teli, az idő pedig meleg és szép legyen. (Forrás: http://www.bolgarok.hu/index.php?id=1216)

Romániában is tavaszköszöntő nap a mai. Március 1-jén a férfiak a leányoknak, nőknek, asszonyoknak márciuskát, azaz mărțișort ajándékoznak. A márciuska a szerencse, az öröm, a szeretet vagy a szerelem szimbólumai. A piros zsinór a tavaszt, a fehér a telet jelképezi. 

Eredetileg márciuska tulajdonképpen egy arany- vagy ezüstérme, amit egy fehér és piros színű, összesodort cérnára kötöttek. Ezt a gyerekek a nyakukban hordták, amolyan szerencsehozó amulettként. A lányoknak tizenkét napig kellet viselniük nyakukban, majd hajukba tűzték mindaddig, amíg a gólyák meg nem érkeztek, vagy amíg ki nem virágzott az első fa. A zsinórt ekkor a kivirágzott fára bogozták, levették róla az érmét, és sajtot vásároltak belőle, hogy egész évben hamvas bőrű, szép lányok maradjanak. (Forrás: http://szekelyhon.ro/magazin/haromszeken-el-a-marciuska-hagyomanya/print)

Számomra is egyértelműen a tavasz beköszöntét jelenti március 1-je. Ezért is készítettem már most tavaszköszöntő díszeket. S mivel számomra a tavaszhoz hozzátartozik a tulipán, ami nem mellesleg a kedvenc virágom is, ezért készültek csak tulipándíszek a Műhelyben.

Minden tulipánt egy-egy Galga-menti hímzéssel fűszereztem. A Galga-mentén élünk, egy olyan térségben, amely az itt élő többféle nemzetiség által nagyon színes hagyományokban, szokásokban. Azonban, véleményem szerint, méltatlanul elfeledett, háttérbe szorított más térségekhez viszonyítva. Ezért is vettem a bátorságot és kicsit újragondolva a mintákat rácsempésztem egy-egy tulipánra. A tulipán mint hímzési vagy díszítési motívum nem igazán jellemző erre a vidékre. Erről tanúskodik Petrás Anna Galga-menti hímzéstervek c. gyűjteménye is, ami inspirációul szolgált a tulipánok díszítésének megalkotásánál. Viszont a tulipánokon nagyon szépen mutatnak ezek a minták, mint azt az alábbi kép is bizonyítja.

Én ezzel köszöntöm a tavaszt!

Képek forrása: INNEN, INNEN, EmeskeFoto.

A konyhabútorom piros. Ezt egyesek kétkedve, másik pedig elhűlve konstatálják, mikor beszámolok róla. A lényeg: én imádom!

Egy piros konyhába pedig milyenek is lehetnének a kiegészítők, mint pirosak! Gondolok itt egy plusz polcra, vagy épp a virágok kaspójára.

A napokban kaptam egy ládányi korallvirágot, természetesen piros és fehér színekben pompázókat. A fehéreket el is helyeztem a fehér előszobába (pazarul mutatnak), egy csapatot pedig végre beültettem a nagyon-nagyon rég készített újragondolt egykori borosüveg ládikóba. Azonban árválkodott még mindig egy a ládában. Egy fehér virágú, ami fehérségéből adódóan, szerintem, csak piros kaspóban mutatott volna a legjobban. Piros kaspóm pedig nem volt itthon, és nem szerettem volna a beszerzésével időt tölteni. Így gondoltam, kicsit átalakítok egyet.

A választásom egy, hónapok óta üresen álló, áttetsző kaspóra esett, amelyet egy kis akrilfestékkel szerettem volna pirosra varázsolni.

Belepróbálva a korallvirágot, először is megjelöltem, meddig kellene pirosra festenem a kaspót, hogy ne látszódjon a virág csúnya, fekete cserepe. Ezután körbe ragasztottam maszkolószalaggal. Kicsit girbegurba lett, de szándékosan.

Ezt követte a festés. 3-4 rétegben vittem fel az akrilfestéket, amit hagytam kissé megszáradni.

Ezután nagyon óvatosan leszedtem a szalagot és így szárítottam tovább a kaspót.

A végeredmény ilyen lett:

Remélem, szeretni fog benne élni a növény.

Kb. 7 évvel ezelőtt ismerkedtem meg az amigurumival, ami nem más, mint kitömött horgolt vagy kötött játékfigura, maga a név pedig az elkészítés technikájára utal. Abban az időben több könyvet átbújtam, számos videót megnéztem amigurumi készítéssel kapcsolatban, de valahogy csak nem akart összejönni az első saját készítésű amigurumim. Így hagytam a csudába az egészet! Közben persze irigykedve és hatalmas csodálattal nézegettem az amigurumikat készítők oldalait, többek között Hekka oldalát is.

Nemrég egy régi kolléganőm keresett meg kérésével, miszerint készítenék-e egy Bujaférget. Hirtelen azt sem tudtam, mi, ki ő, de aztán utánanézve megtudtam, hogy Jabba szolgája volt.

A neten keresgélve sajnos olyan igazi, nagy horgolt figurát csak egyetlenegyet találtam, ITT, azonban minta nélkül. Minta pedig nekem mindenképp szükséges, mivel még sohasem készítettem amigurumit. Végül rátalálva ERRE az oldalra és a mintával a kezemben nekifogtam egy mini Bujaféreg készítésének.

Biztosra szerettem volna menni, így mielőtt megvettem volna a megfelelő fonalat, készítettem egy próbahorgolást egy kis maradék fonalból. Mit mondjak?! Az eredmény eléggé vicces lett. (Manónak tetszik!)

Azóta persze kitömtem és így néz ki:

Továbbra is vicces. Szerintem…

Aztán beszereztem a megfelelő fonalat és nekifogtam az elkészítésének. Már majdnem a végén jártam a figurának, amikor megnéztem, tulajdonképpen mit is alkotok. Hát ezt:

A háttérben ott kukucskál a mintához csatolt fénykép. Hááát… Mit is mondhatnék? Az enyém kissé távol áll tőle.

De a végeredményre büszke vagyok! Mert ugyanolyan borzalmas, mint maga a filmben megjelenített figura.

Ugye, van hasonlóság?!

Nekem tetszik ez a Bálint-napi őrület, az hogy például a virágboltok megteltek piros szívekkel, hogy végre a szürke tél után, vagy épp a télben itt az első jele a színeknek is. Ezért is született néhány nappal ezelőtt egy bejegyzés a Bálint-nappal kapcsolatban, amelyben megpróbáltam érinteni minden, a magyar hagyományokban fellelhető, február 14-éhez kapcsolható szokást.

Aztán pár napja egymás után két hírt, bejegyzést is olvastam, amely megdobogtatta a szívemet. Az egyikben a Budapesten elrejtett 500 horgolt szív után lehet nyomozni, a másikban pedig horgolt vagy kötött kis szívek által lehet egy jó napot szerezni bárkinek. Gondoltam, vegyíteni fogom mindkettőt: csatlakozva a Horgolj és köss velünk! blog felhívásához sok-sok szívet fogok horgolni, amelyekhez egy kis rövid üzenetet mellékelve, február 13-án és 14-én jártomban-keltemben ott fogok hagyni valahol; emellett arra buzdítanék mindenkit, hogy inspirálódva a Topy Világa blog szerzőjétől, bizonyítsuk be, hogy mindenkiben ott lakik a jó!

Az ötlet első része megvalósult, ugyanis horgoltam nagyon sok, különböző színű (hogy mindenki megtalálja közöttük a hozzá közel állót!) szívet. Íme:

Időközben sorra születnek a rövid üzenetek is, amelyeket a szívekhez kötözök és így hagyom ott őket különböző helyeken.

Aki pedig szívesen csatlakozna a Van szíved! megmozduláshoz, válasszon egy (vagy több) szívet a közölt képről, és hagyja ott valahol egy kis üzenetet mellékelve hozzá!

De azokra is gondoltam, akik szívesen elkészítenék maguk horgolt vagy kötött szíveiket! Ez a két rövid, de igen részletes videó mindenkinek segítséget nyújt a szívecskék megalkotásában:

Egy hét múlva február 14-e, Valentin- vagy Bálint-nap. Vannak, akik készülnek erre a napra, másoknak ugyanolyan nap ez is, mint a többi, megint mások ellennapját tartják ennek a nyugatról beszivárgó “ünnepnek”, sőt vannak olyanok is, akik hangos szóval ellenzik.

Azt viszont kevesen tudják. hogy vannak magyar hagyományai, alapjai is ennek a nyugatról érkezett ünnepnek!

Ha felütjük a Magyar Néprajz VII. kötetét, a következőket olvashatjuk a február 14-i bejegyzésnél: “Jó napnak tartották a kotló sikeres ültetésére. Az e napi időjárásból a várható termésre jósoltak. Hideg, száraz idő esetén jó termést reméltek. Facsemetét is szívesen ültettek Bálint-napkor abban bízva, hogy akkor hamarabb erősödik meg. Balmazújvárosban és Debrecenben úgy tartják, hogy e napon választanak párt a verebek. A hangonyiak (Borsod m.) úgy vélték, ezen a napon jönnek vissza a vadgalambok, a tavaszt jelezve. A Csongrád megyei Mindszenten még a madarak etetése is szokás volt, magokat, aszalt gyümölcsöt szórtak nekik. Balaton környéki adatok szerint meg éppen a madarak és a tolvajok távol tartására metszették meg a szőlőföld négy sarkán a tőkéket.” (Forrás: http://mek.niif.hu/02100/02152/html/07/91.html#96)

Mindezek mellett az Érdy-kódex is megemlékezik Szent Bálintról, valamint a magyarországi németek közt is igen népszerű volt, alakja gyakran feltűnik templomi ábrázolásokon.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumának február 14-ére vonatkozó sorai: “A XVIII. században főleg a Schwäbische Türkei betelepült németjei körében felbukkanó, Bálint tiszteletére szentelt kápolnák, templomok: Kiskőszeg (Batina, 1758), Szajk (1760, Vendel társaságában), Németbóly (1771) már nem közvetlen fejleményei hazánk középkori Bálint-kultuszának. Szajk említett Bálint-kápolnája a hazai parasztépítészet barokk ihletben fogant remeklése (1760). Régi oltárképén az egykorú szülőföldi hagyomány summázásaként Bálint és Vendel feje fölött a Mariahilf is látható: Bálint a betegek, Vendel a jószág oltalmazója, Mária pedig az új hazába induló jámbor bajor nép vezércsillaga. A kápolna falát német szokás szerint régebben fogadalmi képek borították. Sajnos, egy sincs belőlük.
Bálintot főleg a nyavalyatörések, lelkibetegek tisztelik. Nagynyárád szomszédos német faluban a Valentinitag fogadalmi ünnep, amelyen sokan szentségekhez járulnak. A templomban oltára áll. Évközben a beteg családtagért misét mondatnak előtte. Babarc, Máriakéménd, Erdősmárok, Lapáncsa, Lánycsók német népe szintén tiszteli. Márokon sem a család, sem a jószág a szent ünnepén délig nem eszik. Az öregek későn keltek, addig az ágyban imádkoztak. Akit frász, vagyis nyavalyatörés gyötör, megfogadja, hogy Bálint napját egész életén át mindig megböjtöli. Gyermek helyett édesanyja tesz fogadalmat. Halála után a felnőtt, meggyógyult gyermek a böjtöt továbbra is megtartja. A bólyi német betegek – ha nehezen is – eltörekedtek a misére: meggyóntak, megáldoztak, Bálint segítségéért is könyörögve.
Nyilván német szomszédjaiktól vették át a mohácsi sokácok is azt a máig élő hagyományt, hogy ezen a napon böjtölnek: csak egyszer esznek, vagy zsírtalanul főznek, a templomban imádkoznak, egyesek gyónnak-áldoznak. Ők is szívbetegségen hívják Bálintot segítségül.
Hőgyész kőművesei e napon misére mentek, hogy a magas állványokon dolgozva, Bálint oltalmazza meg őket a leszédüléstől, leeséstől. […]
Ebbe az összefüggésbe, a koratavaszi várakozások rendjébe sorozhatjuk azt a mindszenti régi magyar hagyományt, hogy akár van, akár nincs már ezen a napon hó, e kirajzott szegedi ivadékok csíkot söprenek, vagyis utat vágnak az udvar, porta olyan részén, ahová nem fér oda az aprójószág, de az ég madarai igen. Ide aztán mindenféle gabonaszemet, aszaltgyümölcsöt szórnak a számukra. Akad, aki fazékban rakja oda nekik. Cserszegtomaj gazdái Bálint napkor napkelte előtt megkerülik a birtokot, hogy a tolvajokat és madarakat távoltartsák a szőlőtől. Balatongyörökön hasonló szándékkal megmetszik a szőlő négy sarkán a tőkéket.
Hangony barkó népe úgy véli, hogy Bálint napján jön vissza a vadgalamb. Ez már a tavaszt jelenti.
A rábaközi Szil faluban mondogatják, hogy Bálint a verebek védőszentje, mert már nekik is kezd az időjárás kedvezni.” (Forrás: http://mek.oszk.hu/04600/04656/html/unnepiki0042/unnepiki0042.html)

Summa summarum, február 14. egy jó nap! Ha valaki ünnepli a szerelmével, azért, ha pedig nem, akkor azért. De bárhogyan is van, közeledik a tavasz! És ez jó! Én pedig szeretem a tavaszt! És ebből az alaklomból született meg a Kisszíves sorozat Emeske darabja is. Íme:

Kisszíves. Ez lett azon új horgolt sorozat neve, amely a napokban látott napvilágot a műhelyben.

Kisszíves. Csak egy lehetősége a számtalanból a bemutatott horgolt szívek felhasználására.

És hogyan is készül? Íme:

Hozzávalók: vidám, színes fonalak, amelyek gyönyörködtetik a szemet és melengetik a lelket; LED égősor (nagyon fontos, hogy LED legyen, mert ez a fajta égősor biztosan nem melegszik fel), horgolótű.

Elkészítés:
1. A Drops fonalak oldalán található minta alapján készítsünk sok-sok, nagyon sok szívet.

2. A szíveket kettesével varrjuk össze úgy, hogy a tetejükön egy kis rést hagyunk. Ebbe a résbe csúsztassuk be az égősőr egy égőjét, majd fejezzük be az összevarrást.

3. Minden szív felvarrása után pedig gyönyörködjünk a hatásban!

A Kisszíves sorozat minden darabja egy-egy nevet visel. Méghozzá egy-egy ismerős vagy rokon nevét. Pontosabban az ismerősök vagy rokonok gyerekeinek a nevét. Mert mindegyikőjükhöz tartozik egy-egy apró szelete, élménye az életemnek, amelyekért hálás vagyok.